Blue Midnight 5.rész - A rivális banda

5.rész

A Rivális Banda; Big Bang

Két hét telt el azóta hogy odaköltöztünk a Beast-hez. A szüleim nem igazán tudták feldolgozni a tényt. Nem akarták engedni, hogy maradjak, de hát olyan messziről nem nagyon tehetnek semmit ez ellen. Abby nap, mint nap gyakorolt a Beast-el a közel jövőben történő fellépésükre. Néha én is elmentem és megnéztem őket, de legtöbbször otthon maradtam és a Beast-nek terveztem az új ruhákat a fellépésre. Már alig várom, hogy lássam Abby-t a Beast-el táncolni. Kár hogy rajta kívül van még 4 háttértáncos lány… rontják az összképet. 

Egy egyszerű fellépésről volt szó. A Beast csak egy számot adott elő, hiszen rajtuk kívül még sok más banda is fellépet. Én a színfalak mögött igazgattam a fiúk ruháját, hiszen a következő banda, akik felléptek ők voltak. Abby nagyon izgult így próbáltam nyugtatgatni. Néha Gikwang is rásegített. A színpad mögül néztem végig őket. A dal végére már készülődött a következő banda a Big Bang. Ismertem őket bár nem rajongtam nagyon értük. Csak pár számukat szerettem. Láttam, hogy Taeyang nagyon figyeli Abby-t. Nem bírtam tovább szó nélkül azt, ahogy folyamatosan őt bámulja ezért hozzászóltam:

- Mit akarsz tőle? – kérdeztem kissé flegmán.

- Ismered?

- A barátnőm. Miért? 

- Nagyon jól táncol. Megadod a számát? 

- Ch… kérdd el te, ha akarsz valamit tőle. – válaszoltam, majd elmentem. Valahogy nem volt szimpatikus a srác. Sajnos ezzel a húzásommal nem láttam végig a Beast produkcióját. Igaz nem sokról maradtam le.. de azért bántam. Mikor a Beast levonult meghallottam, ahogy G-Dragon oda szól Taeyang-nak:

- Gyerünk, alázzuk le őket. – mondta flegmán. Ráadásul úgy hogy az összes Beast tag hallotta. Nem bírtam megállni azt, hogy ne kommentlejem:

- Próbálkozzatok csak, sose fog sikerülni! – szóltam oda GD-nek.

GD csak rám nézett majd a többi Big Bang taggal elindult a színpad felé. Közben a többi Beast odajött hozzám.

- Ne is törődj velük. – mondta HyunSeung. 

- Nagyképűek.. – mondtam dühösen ölbe tett kézzel.

- Épp ezért nem lesznek soha jobbak nálunk. – mosolygott Gikwang.

Hirtelen meghallottam, ahogy kint a lányok sikítanak és éneklik a Big Bang számát, amit épp előadnak. Akkor jöttem rá, hogy ők a rivális banda, akiknél minden áron jobbnak kell lennie a Beast-nek. Mikor levonult a Big Bang a színpadról elégedett mosollyal néztek felénk. Meg tudtam volna őket fojtani egy kanál vízben. Aztán Taeyang oda jött hozzánk és oda állt Abby-hez:

- Szia, beszélhetnénk? 

Gyorsan odamentem megfogtam Abby kezét és elé álltam:

- Dolgod van a csajommal?! – mondtam lenézően. 

- Te mondtad, hogyha akarok valamit, akkor cselekedjek. – válaszolt büszkén.

Ekkor jutott eszembe, hogy tényleg ezt mondtam. Ezt jól benézted Nicole.. gondoltam magamban. Elálltam Abby elől és elengedtem a kezét.

- De hozzá ne érj! Még elkap tőled valami vírust… - mondtam neki. De erre ő csak rám kacsintott és Abby-vel az oldalán elmentek. Ezalatt én őket néztem, ahogy távoznak és az ujjaimat ropogtattam. 

- Egyszer még nagyon kinyírom azt a villogó majmot. – morogtam magamban. Yoseob rá tette a kezét a vállamra hátam mögül:

- Nem ér annyit. – röhögte el magát, majd odahajolt hozzám – Amúgy szerintem Gi előbb fogja kinyírni, mint te. – súgta a fülembe, majd elment. Ránéztem Gi-re aki mellettem állt. Ekkor rájöttem, hogy mire célzott Yoseob. Gi olyan szúrós szemmel nézte Taeyang-ot hogy a puszta nézésével meg tudta volna ölni. Elmosolyodtam majd a könyökömmel kicsit oldalba böktem Gi-t aki sok pislogás után rám nézett.

- Ne átkozd ennyire nyilvánosan. – röhögtem el magam. Erre Gi is elmosolyodott:

- Én legalább nem mondtam ki, hogy meg akarom ölni. – kacsintott majd tovább állt elégedetten. Ráfagyott a mosoly a képemre és majd felrobbantam mérgembe, de azért mosolyogtam, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy legszívesebben tarkón csapnám. Bár… még mindig inkább ő mint az a majom. Csak ezért nem csaptam még le a hülye fejét, mert így legalább ő is szemmel tartja Taeyang-ot, hogy nehogy egy újjal is hozzá érjen Abby-hez. Könyörgöm, csak nehogy úgy jöjjön vissza Abby hogy arról a pancserről áradozik, mert akkor lelövöm magam…

*Abby szemszöge*

Elégé furcsának tartottam, hogy Taeyang pont velem akar beszélni. Míg a kijárat felé sétáltunk egy árva szót nem szóltunk egymáshoz elég kellemetlenül éreztem magam. Csak ugyanaz a kérdés járt a fejemben: mit akar tőlem? Majd oda értünk a kijárathoz kinyitotta az ajtót és előre engedett. Egy igazi úriember. Ahogy ki léptem az ajtón a kellemesen hűvös levegő megcsapta az arcomat. Fogalmam sincs hány óra lehet. De már elég sötét volt… későre járhat. Majd Taeyang felém fordult és szólásra kezdte nyitni a száját: 

-Szia. Taeyang vagyok. – Nyújtotta kezét. 

-Szia. Abby Brown vagyok. – Nyújtottam én is a kezemet majd egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, amit ő viszonzott bár inkább vigyorgott, minthogy mosolygott volna. 

- Láttalak táncolni. Nagyon jól nyomod. Mióta táncolsz? – Kérdezte egy mosoly kíséretében. 

- Már vagy 5 éve. –Adtam egyszerű választ. Csodálkoztam is, hogy mennyire könnyedén jönnek ki a szavak a számon pedig nagyon ideges voltam.. 

- Őm.. asszem a lényegre térek. Esetleg meg tudnád adni a számodat? – Vetette be csábos mosolyát. 

- Pe-Peer-sze. –Dadogtam. Majd nyújtotta a telefonját és én is . Elvettem majd gyorsan bepőtyögtem a megfelelő számokat egymás után. Majd mire végeztem ő már nyújtotta és vissza a telefonomat. 

- Tessék. –Nyújtottam vissza a telefonját közben meg ejtettem egy halvány mosolyt. 

- Köszönöm. –Mondta és a zsebébe csúszatta a telefonját. Majd tekintetét újra rám emelte. 

- Szívesen. De én most már visszamennék, mert már várnak a többiek. Sziia. Örülök, hogy találkoztunk. – Hadartam el majd az ajtó felé igyekeztem volna mikor valaki megfogta a csuklómat. A tekintettem a csuklómon lévő kézre tévedet majd a kéz tulajdonosára. Nagyon meglépődtem, majd szólásra nyitotta a száját: 

- Várj még, egy kicsit szeretnék kérdezni valami. –Nézett rám, majd folytatta. De a csuklómat nem engedte el. 

- Esetleg nem akarsz a mi bandákban táncolni? – Nézett rám kérdően. Mit akar ez? Tuti rosszul hallottam. 

- Hogy micsoda? – Néztem rá kérdően. Közben a kezemet próbáltam kiszabadítani a szorításból sikerült is. Közben ő türelmetlenül várta a válaszom. Most komolyan mit várt tőlem úgymond alig „ismerem” őket, de menjek át hozzájuk.. Hát ez meg van zakkanva. 

- Gyere át hozzánk. –Nézett rám boci szemekkel. Most komolyan azt hiszi, hogy evvel meg tud hatni? Nagyon dühös lettem. Majd újra az ajtó felé indultam fel téptem az ajtót és beviharzottam rajta. De még Teayang utolsó szavai megcsapták a fülemet, de nem néztem hátra: 

- Gondold meg kérlek. Majd hívlak. Szia. – Hangja csalódott volt. Éreztem, hogy nem akart megbántani, de ez a helyzet valahogy nem jól jött ki. Kicsit sajnáltam is, hogy túlreagáltam a dolgot. Már nem olyan gyors tempóban hallattam, hanem egyre lassabban tekintettem a földre szegeztem és úgy haladtam a többiek felé. Ha esetleg még ezek után is felhív, akkor bocsánatot fogok tőle kérni nem így kellett volna, lereagáljam a dolgokat. Szégyelltem magam...nagyon szégyelltem magam.