8.rész
„Ne haragudj”
Másnap nem tudtam eldönteni, hogy most beszéljek Abby-vel, vagy sem. Aztán délután odaült mellém a kanapéra és olyan „valamit be kell vallanom” fejjel nézett rám. Ránéztem majd újra a tv-t kezdtem bámulni mintha érdekelne, ami megy benne.
- Mindenről tudok. – mondtam neki egyhangúan.
- Hogy-hogy? – lepődött meg Abby.
- Tegnap este Gi felhívott. – maradtam az unott egyhangúságnál, mintha nem is érdekelne különösebben az egész.
- És mit mondott? – érdeklődött Abby.
- Semmi olyat, amiről nem kéne tudnom. – mondtam miközben mind a ketten mereven néztük a tv-t, de, csak mert nem mertünk egymás szemébe nézni.
- Értem… Ne ha-
- Nincs semmi baj. – néztem rá miközben a félbeszakítottam, de nem tudtam mosolyogni. – Tényleg. A te életed, nem szólhatok bele, azt teszed, amit jónak látsz.
- Köszi. – mosolygott rám Abby, majd megölelt, mire én csak egy nagy sóhajt tudtam kipréselni magamból.
- 2 héttel később –
A kapcsolatom a Beast-el egyre jobb és jobb volt. Gikwang-al is egyre jobban kijöttem. Úgy viselkedtünk, mint akik már 1000 éve ismerik egymást, de nem csak Gi-vel, hanem összes Beast taggal. De akihez a legközelebb álltam és a legtöbb időt töltöttem az Yoseob volt…
Abby nem sokat volt otthon…Folyton Taeyang-al volt és a többi Big Bang-essel aminek nagyon nem örültem, de ezt nem akartam előtte kimutatni. Egyik nap épp a konyhába csináltam magamnak egy kis teát mikor haza jött Abby..Taeyang-al. Nevetgélve kézen fogva jöttek be a házba. Abby körül nézett majd odajött hozzám:
- Hát a többiek?
- A stúdióba. – mondtam.
- Értem. Beszélhetnénk? – mondta Abby elkomolyodva.
- P-persze. – rémültem meg.
Kimentem a konyhából és leültünk a nappaliba. Én és Taeyang Abby mellett ültünk. Végig fogták egymás kezét.
- Az a helyzet.. – kezdte Abby. – hogy elköltözök.
- Hogy micsoda? Hova? – kerekedtek ki a szemeim. Azt hittem rosszul hallok.
- Taeyang-hoz. Felajánlották, hogy táncoljak náluk, és én elfogadtam.
- De- kezdtem volna de Abby félbe szakított:
. Nincs, de. Sajnálom Nicole. De nem megyek, messzire bármikor tudunk majd találkozni. Kérlek, érts meg…
- Rendben. Menj csak. – mondtam, majd felálltam és a bejárati ajtó előtt megálltam és visszanéztem rájuk.
- Ha ennyit akartatok akár mehetnétek is. Még sok dolgom van. – próbáltam leplezni, hogy mennyire dühös vagyok, de nem igazán jött össze. Abby és Taeyang felállt majd elindultak kifelé. Abby a lehető legjobban kerülte a tekintetem. Mikor kimentek Becsaptam az ajtót, és visszamentem a nappaliba, majd leültem a kanapéra. Felhúztam a lábaimat és a fejemet a térdemre hajtottam. Nem tudtam vissza tartani a könnyeimet. Ideges és szomorú voltam egyszerre. Elővettem a telefonom és elkezdtem írni egy sms-t Yoseob-nak. Csak annyit írtam, hogy mikor jönnek haza. Pár perc múlva jött a válasz: „ 8 körül. :) Valami baj van? „ A könnyeimtől alig láttam a betűket, ezért elég sokáig tartott mire helyesen meg tudtam írni a választ: „Nincs, csak már nagyon hiányoztok :) „
Felálltam a telefonnal a kezemben. Forgott velem a világ. Nagyon szédültem. A konyhába akartam menni a teáért, amit csináltam, de alig tettem pár lépést a fejem is iszonyatosan elkezdett fájni. Ekkor elkezdett pityegni a telefonom. Lassan elkezdtem felemelni a kezem. Alig láttam úgy szédültem, és még a könnyek is akadályoztak az olvasásban, de aztán homályosan, ugyan de láttam: egy sms. Abby-től: „Ne haragudj. „
Még idegesebb lettem. A fejemhez kaptam, majd elsötétült minden. Tovább nem emlékszem semmire.
- Este 8 óra –
Zajt hallottam. Lépteket és beszélgetést. A fejem nagyon fájt. Éreztem, hogy a telefon a kezembe van, majd azt is, ahogy valaki elveszi tőlem.
- Mi az? – kérdezte Doo Joon. – nem láttam semmit csak hallottam a hangjukat.
- Hol van Abby?! – kiáltott fel Yoseob.
- Nincs itthon. – jött távolabbról a válasz Gikwang-tól.
Lassan kinyitottam a szemem. Először nagyon homályosan láttam majd egyre tisztábban. A földön feküdtem. Yoseob épp a telefonomat tette le a konyha pultra.
- Felébredt! – kiáltott fel Junhyung.
Yoseob gyorsan megfordult majd odasietett hozzám. Én addig lassan, ugyan de próbáltam felülni. Nem nagyon emlékeztem bármire is. Yoseob letérdelt mellém majd az egyik kezemet a nyakába tette és átölelte a derekam. Lassan kezdett felállni és vele együtt én is. Odamentünk a kanapéhoz majd leültünk. A többi Beast tag is odajött és engem figyelt.
- Mi történt? – kérdezte Junhyung.
- Nem tudom… - fogtam a fejem.
Yoseob felállt majd idehozta a telefonom majd a kezembe nyomta. Lassan felemeltem a kezem és olvasni kezdtem:
„ Ne haragudj”
Hirtelen minden beugrott. Bedobtam a nappali közepébe a telefont és eltakartam az arcom, hogy ne lássák azt, hogy sírok. Junhyung rátette a kezét a vállamra.
- Mi történt? – kérdezte.
- Abby elment. – szipogtam.
- Mégis hova? – kérdezte Gi.
- Odaköltözik Taeyang-hoz. A Big Bang-nél fog táncolni. – mondtam már szinte zokogva.
Junhyung leült mellém majd megölelt. Yoseob felállt majd határozottan elindult az ajtó felé.
- Hova mész? – kérdezte Dongwoon.
- Betartom az ígéretem.
Hirtelen elengedtem Junhyung-t, mire ő is elengedett én meg gyorsan elindultam Yoseob után. Már a kilincsen volt a keze mikor utolértem. Hátulról megöleltem, a fejem a hátának nyomtam, a kezeimmel meg elöl a pólójába kapaszkodtam.
- Ne menj el… - kérleltem.
- De megígértem… - mondta Yoseob határozottan.
- Felejtsd el, csak maradj itt velem!! – emeltem fel a hangom, majd a végére elsírtam magam. Ahogy lassan kezdtem elengedni Yoseob-ot, ő megfordult. Megfogta a kezem, majd megpuszilta a homlokom és megölelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése