13.rész
Szakítás
*Abby szemszöge*
- 2 nappal később-
Gikwang-nak sajnos elkellet mennie a stúdióba a többiekkel így egyedül maradtam itthon. Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. Csak heverek az ágyon a gondolataimmal. Most valahogy minden másnál izgalmasabb a plafon bámulása. El se tudom képzelni mi lett, volna velem ha Gi nem jön be és nem vigasztal meg. Még mindig gubbasztanék az ágyban és bőgnék. Jól esett nagyon is jól esett. Mindenben hallgatni fogok Gikwang-ra. Bízok benne és remélem igaza is lesz abban, hogy Taeyang hamarosan fel fog hívni és bocsánatért fog esedezni. Az biztos, hogy nem fogom felhívni az ilyen dolgokban makacs vagyok bár tudom nekem sem kellett volna ennyire túlreagálni, de Istenem kiállok a barátaimért, ha nem tetszik, tudja, merre van az ajtó. Telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett mellettem. Felültem azzal a lendülttel fel is kaptam a telefont. Automatikusan nyomtam a zöld gombra és emeltem is a fülemhez a telefonomat:
-Sziiaa Abby. – hangja szomorú volt.
- Mond, mit szeretnél Taeyang hallgatlak. – Próbáltam komolynak tűnni, hogy éreztessem vele nem lesz olyan könnyű velem, mint gondolja.
- Szeretném megbeszélni ezt az egész dolgot, kérlek, találkozzunk. – Kérlelt. Hmm.. Gikwan-nak igaza volt? De tud ez a gyerek..
- Hmm, nem is tudom.. – Játszottam a komolyat.
- Kérlek Abby ne csináld, ezt velem könyörgöm. – Hangja kétségbe esett volt. Na jóó nem húzom, tovább az agyát ez nem rám vallana.
- Mikor és hol? –Kérdeztem próbáltam még mindig komoly maradni.
- Holnap gyere át hozzánk, ma a fiúkkal megbeszélés lesz nálunk így nem tudnánk beszélni. – mondta, hangjából ítélve örült és megnyugodott.
- Oké. Szia. - Mondtam és meg sem vártam még valami „szia” félét benyög már ki is nyomtam a telefont. Istenem ha Gikwang haza jön körbe ölelgettem esküszöm. Szerintem egy „jósnő” veszett el benne. Komolyan mondom. Mi lenne, ha meglepném Taeyang-ot és elmennék hozzá? Biztos örülne, neki a fiúkat sem zavarná szerintem, ha átmennék meg amúgy is ott lakok. Akkor miért ne mehetnék haza? Gyorsan elmentem lezuhanyozni felkaptam valami kényelmes ruhát kedven cipőmet és a telefonomat. Bezártam az ajtót majd gyalog indultam a Big Bang ház felé. Jól eset egy kis séta ami zenét hallgatva a legjobb. Mikor a házhoz értem ki ettem headset-emet a fülemből és elraktam a zsebembe. Beléptem a házba először azt hittem ott vannak, de sehol nem volt senki sem. Felbattyogtam az emeltre ahonnan ismerős hangokat hallottam. Arcomra mosoly húzódott. Elindultam a Taeyang-al közös szobánk felé ahonnan a hangok jöttek. Mikor éppen nyitni akartam volna az ajtót, olyat hallottam, amit nem kellett volna:
- Most komolyan átmész a Beast-hez?!? – háborodott fel Taeyang.
- Muszáj. De ezt az iszonyú pocsék követelést az előnyünkre fordíthatjuk. – mondta GD elégedetten. Levettem a kezem a kilincsről és hallgatózni kezdtem.
- Mégis hogyan?- kérdezte TOP.
- Alapból nem illek be abba a bandába. Más a stílus. Jó meg lehetne oldani, ha akarnám, de nem akarom. Egyszerűen csak a lehető legrosszabbat hozom ki magamból és a többiekből. Kicsit megkavarom az állóvizet. – kuncogott.
- Ez elég aljas húzás. – mondta Daesung.
- Te ne szóljál be! Rohadtul nincs kedvem a sok csicska között lenni, szóval, ha elérem, hogy a banda miattam lekerüljön a lefolyóba akkor visszajöhetek ide és a Beast-nek is annyi. Mi fogunk nyerni a végén! – dühödött fel GD.
- Igaza van. – mondta Taeyang. – Számítunk rád GD. Legyőzzük őket, és mi leszünk a legjobbak.
Nem bírtam tovább. Lassan benyitottam a szobába, komoly arcot vágtam mire az összes tag beton arccal nézett, mert gondolom fogalmuk sem volt arról, hogy most tudok-e arról, amiről beszéltek az előbb vagy sem. „Mit kéne reagálnunk?” gondolhatták magukban. Halvány mosollyal odasétáltam Taeyang-hoz. Próbált mosolyogni ő is de nagyon be volt ijedve, hogy most mit kéne tegyen. Elé álltam, pofon vágtam majd eltüntettem a mosolyt az arcomról.
- Te utolsó rohadék! – ordítottam a képébe majd kiviharzottam. Alig hagytam el a szobát már meg is fogta a kezem és visszarántott. Szorosan magához ölelt majd megcsókolt, de én ellöktem magamtól. A hallottak utána rá se bírtam nézni.
- Sajnálom! – magyarázkodott.
- Nem érdekel! Mind szemetek vagytok egytől egyig! Undorodom tőletek! Csalódtam benned…
- Kérlek…
- Ne könyörögj!! Visszamegyek a Beast-hez, de ezúttal ott is maradok!
- Ne menj Abby..! – nyúlt a kezemért, de én elkaptam és a képébe kiáltottam:
- Végeztem veled!! – azzal fogtam magam és elindultam hazafelé. Még most csodálom, hogy hogy találtam haza, hiszen a könnyektől ázott szemeimmel alig láttam az utat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése