23.rész
Az éjszaka
Ahogy azt Yoseob-nak is mondtam elvittem Rex-et a koncertre. A színfalak mögül figyeltem a fiúkat és szurkoltam nekik miközben Rexet az ölőmbe fogtam. Mivel még elég kicsi volt nem akartam nyakörvet tenni rá és pórázzal hurcibálni, így inkább az ölőmben hordozgattam. A Beast a számuk közepénél járhatott mikor Rex nagyon elkezdett mocorogni az ölőmben:
- Maradj már nyugton! – szóltam rá. Rex nem hallgatott rám. Kiugrott a kezeim közül majd a legnagyobb zsinór kötegbe belerohant utána pedig célba vette a színpadot. A vezetékek rá gabalyodtak és úgy szaladt ki a színpadra miközben a Beast próbálta őt figyelmen kívül hagyni. Kiszaladtam a színpadra a kutya után. Egy jó kis fogócska vette kezdettét a táncoló Beast-esek között. Szegényeknek nem elég hogy arra is vigyázniuk kellett, hogy a kutyát ne tapossák el, még a vezetékekre is, amik körülöttük kanyarogtak. Ja és még én is lábatlankodtam miközben a kutyát próbáltam elkapni, aki mindig meglógott előlem. A közönség röhögött és a Beast sem bírta ki mosoly nélkül. Észrevétlenül rátekeredtek a vezetékek Junhyung lábára. Előtte álltam mikor láttam, hogy megbotolva a sok zsinórba rám esik. Nagy ricsaj lett az elejtett mikrofon miatt, majd a zene is leállt. A földön feküdtem, Junhyung meg rajtam. Mikor eljutott az agyáig a szituáció gyorsan leszállt rólam. Nagyon zavarban volt, ahogy én is. Rex oda futott hozzám majd leült mellém és logó nyelvvel fark csóválva nézett. Mintha dicséretet várt volna. Morcosan ránéztem miközben még mindig a földön feküdtem.
- Ezt még nagyon megbánod dögszi…- fenyegettem mire ő csak vakkantott egyet.
Yoseob odaszaladt hozzánk majd aggódva megszólalt:
- Úristen jól vagy?! – kiáltott fel.
- Persze… - nyögtem miközben lassan felültem. Yoseob gyorsan leguggolt felkapta Rex-et majd simogatni kezdte.
- A kutyának beszélek… - nézett rám komolyan Yoseob miközben a kutya az arcát nyalta. Mosolyt erőltettem az arcomra, hogy leplezzem a dühöm. Óvatosan megragadtam a mellettem lévő mikrofont majd hirtelen Yoseob-hoz vágtam, mire éles sípolás szakította át a dobhártyámat. Mindenki a füléhez kapott és felkiáltott.
- Basszus… - mondtam duzzogva miközben hátrafordulva ránéztem a közönségre.
- Este –
Nagy dühvel csaptam hátra a bejárati ajtót majd összekulcsoltam magam előtt a kezem.
- Ezt direkt csináltad igaz? Valld be! Tudom, hogy ki akarsz cseszni velem! VALLD BE! – ordibáltam a mellettem jövő kutyával.
- Ugye tudod, hogy egy kutyát vallatsz?- nézett rám hülyén Doo Joon.
- Csak gyakorlom a kutya suttogást! – szóltam rá Doo Joon-ra miközben felé fordultam.
- Ordítva?
- Na tűnj el. – mondtam vissza tartva a dühöm. Doo joon vállat vont majd leült a nappaliba.
- Nyugi, nem volt annyira vészes. – ölelt meg hátulról Yoseob.
- Fenéket. – duzzogtam.
- Amúgy, jól vagy Junhyung? – szólt oda Yoseob a mellettünk elhaladó Junhyung-nak. Mikor felénk fordult a szemébe néztem, de gyorsan elkaptam a fejem.
- Persze. – mondta unottan majd tovább állt.
- Szerinted nem viselkedik furcsán mostanában? – súgta a fülembe Yoseob.
- M-miről beszélsz? Ch.. Egyáltalán. – mondtam zavarodottan.
Lezuhanyoztam, majd kivittem a kutyát az udvarra. Úgy terveztem, hogy velem alszik a szobámba, de azután a húzása után kint fogja tölteni az éjszakát. Leültem az ágyra, majd elmélyültem. Tekintetem a falra tévedt ahol még mindig látszott a rés ahol a kés beleállt a falba. Azóta sem hagyhatta el a házát Fifi. Apja kemény szigorban részesíti a történtek óta, amit én egyáltalán nem bánok. Viszont kínos helyzetek is eszembe jutnak, mint például aznap a Junhyung-al történtek. Senkinek nem mondtam el mi történt. Sem Fifi-vel kapcsolatban sem Junhyung-al. Kíváncsi vagyok, vajon mennyit gyógyult Junhyung sebe…
Halk ajtónyikorgás törte meg a csendet mire felkaptam a fejem.
- Bejöhetek? – kérdezte Yoseob.
- Gyere. Válaszoltam neki. Yoseob bejött becsukta maga után óvatosan az ajtót majd leültem mellém.
- Már mindenki alszik.
- És te miért nem? – kérdeztem.
- Nem tudom. – válaszolt elgondolkozva.
- Logikus. – néztem rá sandítva.
- Sikerült már túllépned a ma történteken? – mosolygott.
- Amíg élek nem fogom tudni kiheverni ezt a traumát. – röhögtem el magam. – És az egyszer biztos, hogy mindennap Rex orra alá fogom dörgölni. – néztem gonoszan.
Yoseob fél lábbal feltérdelt az ágyam szélére majd megfogta az arcom és megcsókolt. Lassan hátradőltem, mire teljesen felmászott az ágyra és elkezdte felhúzni a pólómat. Hirtelen leszállt az ágyról majd az ajtó felé indult. Gyorsan felültem majd értetlenül néztem utána, hogy most hova megy? Lekapcsolta a villanyt mire én csak elmosolyodtam. Visszajött és mindent ott folytattunk, ahol abbahagytunk. Pár perc múlva a ruhák a földön hevertek. Az volt az első alkalom számomra, és ha akarnám, se tudnám elfelejteni. Ahányszor a szemébe néztem láttam az ablakon beszűrődő Holdnak a fényét megcsillanni a szemeiben. Óvatos volt, mégis szenvedélyes. Bárcsak az az éjszaka örökké tarthatott volna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése