Blue Midnight 78.rész - "Köszönöm"

78.rész

"Köszönöm"

*Abby szemszöge*

Arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj a fejem. Szemeimet alig bírtam kinyitni még ez is megterhelő volt. Erőt vettem magamon és legalább résnyíre kinyitottam. Homályos volt minden csak egy alakot láttam, aki az ablaknál állt. Lassan kezdet kitisztulni minden. Körbe néztem fehér falak vettek körül. Egy kérdés járt a fejemben: Mi történt velem? Újra az balak felé néztem. Próbáltam megszólalni, de valahogy nem akart egyetlen egy szó sem ki préselődni a számon.

- Nicole..? – Nyögtem ki végül. Azonnal felém fordult én közben feljebb toltam magam az ágyon, hogy fel tudjak ülni. Fejem iszonyatosan sajgott azonnal fejemhez kaptam és ki tapintottam, hogy egy iszonyatosan nagy kötés van a fejemen hátul.

- Jól vagy? 

- Úgy ahogy… mi történt?- Kérdeztem miközben rá néztem.

- Mindjárt elmesélem. – Sóhajtott fel majd elő kapta telefonját és valakit hívni kezdet.

- Abby felébredt! Amint tudtok, gyertek be. – Mondta a telefonba izgatottan. Nem értettem, hogy kit hívhatott és hogy ez most ennyire fontos volt. Elrakta a telefonját majd meg fogta a kezemet és hatalmas vigyorral nézett rám. Örült nekem. 

- Nagyon fáj a fejem. – Mondtam alig hallhatóan.

- Az után az esés után nem is csodálom. – húzta a száját. – Mázli, hogy ott volt a hősöd. – Fordult el és közben grimaszolt egyet. Szemeim kikerekedtek. Fogalmam sincs miről beszél.

- Milyen hős?

- Seungho. – Nézet rám.

- De-

- Abby! – szakított félbe valaki. Hang irányába fordultam. Hirtelen azt sem tudtam mihez kezdjek. Nagyon beverhettem a fejem, hogy ilyeneket képzelek.  Gikwang mit keres itt? Honnan tudja a nevem? Lehetetlen, hogy ismerne. Kizárt dolog. Tátott szájjal bámultam Gikwang-ot még pislogni is elfejtettem.

- Mi a baj?- Jött oda hozzám Nicole.

- Ő-ő-ő m-mit keres i-itt? – dadogtam remegő kezemmel Gikwang-ra mutattam.

- Ezt meg hogy érted? –Nevette el magát Nicole. – Ő a pasid. – mondta vigyorogva..

- HOGY MIVAN?! – kiáltottam fel mikor tudatosult bennem, hogy mit is mondott.. Nicole abba hagyta a röhögést majd mosolyt erőltetet magára és úgy nézett engem.

- Ez most csak valami vicc ugye? – rebegtette a szempilláit miközben én értetlenül ide-oda kapkodtam a fejem köztük. Fogalmam sincs, miről beszélnek.

- Nem emlékszel rám? – kérdezte el csodálkozva Gikwang.

- Tudom ki vagy. D-de sose találkoztunk. – mondtam neki majd kapálózni kezdettem Nicole jelezve neki, hogy jöjjön már közelebb. Közelebb lépett hozzám amint kellő távolságban volt meg ragadtam a karját magamhoz rántottam. Kezdtem bepánikolni.

- Mi folyik itt? – Kérdeztem rémülten. Szívem hevesen vert nem tudtom mit történik velem.

- Okéé… - mosolygott rám Nicole. – Yoseob-ra emlékszel?

- Ő is a pasim?! – Kérdeztem felháborodva.

- Hát mindjárt megcsaplak! – emeltem fel a hangját majd csípőre tette a kezét. Összerezzentem, ahogy hirtelen hangja egy oktávval feljebb lépet.. – Amúgy nem. – erőltetett magára egy erőteljes mosolyt.

- Nicole én szerintem… - mondta Gikwang de nem mertem oda nézni. Nicole bólintott egyet majd újra rám nézett.

- Nem igaz, hogy nem emlékszel a pasidra! Ennyire fogyatékos nem lehetsz! –Kezdet el kiabálva fel állá járkálni a szobában. Szememmel követni sem tudtam. Asszem hívnom, kéne neki egy orvost, hogy adjon neki valami nyugtatott. Hirtelen megállt egy helyben vett egy nagy levegőt magára erőltetett egy mosolyt majd felém fordult kezeit összetette maga előtt. Most jön az a rész, hogy imádkozunk, együtt hátha történik valami csoda.

- Na, szóval. Taeyang-ra emlékszel?- Kérdezte.

- Valami rémlik. –Mondtam el gondolkodva, de nem voltam benne biztos, hogy tényleg az volt-e ami.

- Jártatok. Aztán szakítottatok. GD-re emlékszel?- Tett fel egy újabb kérdést. Olyan érzésem van, mintha egy vallatáson lennék és ő a nyomozó.

- Igen ezek nagyjából megvannak, azt hiszem. – Ráncoltam össze a homlokomat.

- Akkor a Beast-re miért nem emlékszel?! – akadt ki megint.

- Nem tudom.

-  Mindjárt jövök. –Emelte fel a mutató úját majd ki rohant a folyosóra ahol Gikwang volt. Értetlenül néztem őket. Teljesen kétségbe vagyok esve. Ha Gikwang valójában a barátom, akkor én miért nem emlékszek rá?! Ezt teljességgel képtelesség. Bármennyire is próbálok vissza emlékezni semmi sem jut róluk eszembe. De miért csak rájuk nem emlékszem? Taeyang-ra és GD-re is emlékszem bár néhány dolog elég ködös. Nicole-ra is emlékszem. Miért nem emlékszem Gikwang-ra és többiek-re? Miért…?!

Nicole elmesélt mindent, amit csak tudott hátha valami is eszembe jut több-kevesebb sikerrel. Bármennyire is próbáltam magamat megerőltetni semmi sem jutott eszembe. Fejem majd szétrobbant annyira fájt. Pár orvos bejött megvizsgálni. Át cserélték a fejemen lévő kötést és kaptam fájdalom csillapított, hogy elmúljanak, a fájdalmaim vagy legalább enyhítse. Amit kétlek. Mikor végre magamra hagytak elhelyezkedtem az ágyba és kifelé kezdtem bámulni az ablakon. Úgy döntöttem, hogy nem fogom erőltetni a visszaemlékezést, dolgot visszatérnek az emlékeim maguktól idővel. Ha erőltettem csak sokkal rosszabb lesz és fejem is bele fájdul. Felsóhajtottam.

-Abby ? – Suttogta valaki halkan a nevem. Lassan a hang irányába fordultam. Akaratlanul is mosoly húzódott arcomra mikor megláttam.

- Te mit keresel itt? – Kérdeztem tőle miközben ő elindult felém lassú léptekkel. Oldalát fogta néha felszisszent.  – Seungho nem szabadna itt lenned, hiszen nem vagy jól.

- Látni akartalak. – Ült le a székre, ami az ágyam mellett volt. Közelebb húzta magát az ágyhoz.

– Amúgy is te sem vagy jól. – Mondta szem forgatva.

- Jól vagyok, csak a fejem fáj és… minden porcikám. – Erőltettem egy mosolyt az arcomra. Visszamosolygott rám majd egymást bámultuk néma csendben. – Elmondod nekem mit történt pontosan aznap este? –Törtem meg a csendet.  Meglepődve nézett rám. – Elég sok mindenre nem emlékszek, kérlek, segíts.

- Nem emlékszel?  - kérdezte meglepetten.

- Ugye te nem fogsz kiakadni, mint Nicole? – Kérdeztem kétségbe eseten.

- Nem. – Nevetett fel. – Mire emlékszel?

- A bandán és a velük kapcsolatos dolgokra nem emlékszek azon kívül nagyjából mindenre. – Válaszoltam. – De balesetre sem emlékszem tisztán. Mi történt?

- Hát… Szóval volt egy rendezvény melyen bandák léptek fel te is felléptél aztán, ahogy vége lett valami vita alakult ki nem tudom, hogy ki között én már végére fele csöppentem bele a dologba aztán csak annyit vettem észre, hogy szaladsz kifelé és én utánad rohanok, hogy beszéljek veled. Kiabáltam utánad, de nem is figyeltél rám aztán…- Nyelt egy nagyot. Láttam rajta, hogy nem könnyű neki erről beszélni, de folytatta. Az én szemben is megjelent pár könnycsepp.– jött az autó eszeveszett sebességgel közeledet feléd, de te észre sem vetted. –Hangja elcsuklott.

- Te pedig meg mentettél. – Fejeztem be a mondatott. Bólintott egyet majd lehajtotta fejét. – Köszönöm. – Suttogtam. Felemelte fejt és rám nézett. Rám mosolygott majd meg fogta a kezem, amin meglepődtem, de jól eset. Megnyugtató volt, hogy ott volt velem. Még mindig sok mindent homály fed Gikwang-al és bandával kapcsolatban, de remélem, hogy minden emlékem visszatér majd ami velük kapcsolatos..