2012. november 27., kedd

Blue Midnight 83.rész - ,,Neked barátod van!"


83.rész
,,Neked barátod van!"






*Abby szemszöge*
Pár nap múlva haza engednek a korházból. Már alig várom, hogy ki szabaduljak innen. Gikwang-al javult kapcsolatom a múltkori eset óta, ami Seungho és közte történt. Megbeszéltük a dolgot. Igazából nem haragudtam rá csak nem így kellett volna lerendezni a dolgot, hanem inkább egymással és nem előttem. Emlékeim lassan visszatérnek, most már emlékszek arra, hogy el kezdtem táncolni a Beast-nél és a fellépésekre de Gikwang-ra még nem teljesen csak arra, hogy az elején inkább csak baráti kapcsolatunk volt vagy is azt hiszem. Talán baj, ha kétségeim támadnak vele kapcsolatban? Vajon ugyan olyan lesz, mint régen és ugyan úgy fogjuk szeretni egymást, mint a baleset előtt? Félek, hogy teljesen más lesz, mint régen és az érzéseim is megváltoznak. Mi lesz akkor?! Tönkre fogok tenni mindent. Seungho mindennap bejár hozzám, ami kicsit könnyit a dolgokon, ő legalább el tudja terelni egy kicsit a gondolataimat. Mindig megnevetett. Sok időt töltünk együtt, ami jó, mert egyre jobban kezdem megismerni és örülök, hogy ilyen jó lett a kapcsolatunk. Néha azon kapom magam, hogy egy pillanatra sem tudom, levenni a szemem róla csak nézném és nézném. Mikor hozzám ér vagy mikor nyom egy puszit az arcomra, mikor elmegy. Fura érzés járja át egész testemet.
- Abby. – Rázogatott valaki idegesen. Feleszméltem. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a való világba. Párszor pislogtam majd rá néztem a személyre, aki eszeveszett módon rángatott ide-oda.
- Fejezd már be Nicole.  Ki rázod belőlem az összes életet. – Szóltam rá.
- Már vagy 10 perce szólogatlak és észre sem vettél. – Engedett el.
- Bele voltam merülve a gondolataimba és elbambultam egy kicsit.
- Észrevettem. – tette keresztbe a kezeit maga előtt. Idegesen dobolni kezdet a lábával.
- Nyugalom a hosszú élet titka.
- Min merengtél el ennyire? – Kérdezte miközben levágódott a székre.
- Semmi érdekesen csak azon, hogy nem sokára otthon lehetek. – füllentettem egy kicsit. Nem tudom, hogyan mondjam, el mit is érzek, most mivel magam se vagyok, tisztában mit is érzek. Halványan mosolyogni kezdtem, hogy nem fogjon gyanút. Az arckifejezése elég érdekes. Én most fogok meghalni. Bizonyított tény, hogy Nicole-nak nem tudok hazudni.
- TE… - állt fel a székből mutató ujjával közelített felém majdnem kinyomta a szemem. Pislogni sem mertem. Ilyenkor hol található a vészkijárat.?!  - Ne hazudj nekem vagy megfojtalak. – Fenyegetőzött. Nyeltem egy nagyot.
- Ki vennéd az képemből az ujjad. – Toltam el magamtól a vállánál fogva. – Honnan veszed, hogy hazudok? – kérdeztem nevetve.
- Szemeid. – mondta komolyan.
- Francba. – morogtam.
- Hallgatlak. - Ült le újra a székre.  Arcáról csak úgy sugárzott a komolyság. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Pár perccel később Nicole is nevetésben tört ki. Vége az lett, hogy én nevetek azon, ahogy ő, hogy nevet és ő pedig rajtam, ahogy én nevetek. Páratlan logika.  Kezdünk el halkulni, de még mindig levegő után kapkodunk a sok nevetéstől.  A szám elzsibbadt.
- Rég nevettem ilyen jót. 
- Nem úszod meg.  – vált Nicole arca újra komolyra. Felkuncogtam, de ő szúrós szemekkel nézet rám.
- Kezdek félni tőled. – fagyot le a mosoly az arcomról.
- Nyögd, már ki mi van az isten szerelmére.
- Csak az elmúlt idők eseményei. Gikwang a banda és…- nyeltem egy nagyot. – Seungho. – Hajtottam le a fejem nem akartam Nicole szemébe nézni. Gondolom, most azt gondolja, te idióta barom barátod van, meg ne forduljon a fejedben, hogy akármit is érezz iránta.
- Te idióta barom. – Akadt ki. – Neked barátod van.
- Neked is. Még is sok időt töltesz Mir-el.
- Az más. - mosolygott kínosan.
- Nem hinném, és itt lezárhatnánk ezt a témát. – Mondtam, de azért halványan rá mosolyogtam. Szerencsére nem kezdte el túlragozni a dolgot. Tudta, hogy igazam van.  Beszélgetni kezdünk minden féle értelmetlen dolgokról. Röhögtünk, mások számára értelmetlen hülyeségeken. Nekünk nem voltak azok. Nekünk ezek sokat jelentenek, ez hoz minket közelebb egymáshoz. Talán ezért is szeretek annyira Seungho-val lenni, mert ő is mosolyt tud csalni az arcomra. Olyan mintha már évek óta barátok lennénk, de valahogy mégis más. Sokkal több…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése