2012. november 27., kedd

Blue Midnight 84.rész - ,,..Te csak szórakozol..!"


84.rész
,,..Te csak szórakozol...!"









* Nicole szemszöge *
- Te mikor mész be Abby-hez? – kérdeztem Yoseob-ot miközben az ágyamon feküdtünk. Feje a hasamon volt én a hajával babráltam, ő meg a plafont bámulta.
- Miért kéne bemenjek? Nem emlékszik rám se.
- Tudom de… talán ha meglát, beugrik neki valami.
- Rendben. – nézett rám és mosolygott.
Síri csend lett. Csak hallgattuk egymás lélegzését. Ő a plafont nézte én meg őt miközben nem bírtam megállni, hogy ne a hajával foglalkozzak.
- Most akkor mi van vagy volt Seungho és Abby között? - fordult az oldalára Yoseob hogy lásson, közbe a fejét a hasamon hagyta.
- Nem tudom. – sóhajtottam. – Még nincs köztük semmi. Ez szinte biztos. De zavar engem ez a „még”. Főleg most, hogy Abby nem emlékszik Gikwang-ra…
- Seungho-ra emlékszik igaz?
- Igen.
- Heh… - röhögött egyet Yoseob. – A sors? – vigyorgott rám.
- Lehet. De ha igazad van, senki sem tehet semmit. Még Gikwang se.
- Szerencse, hogy nekünk nincsenek ilyen gondjaink. – mosolygott majd megfogta a kezem. Kínosan mosolyogtam, mert közel sem voltam biztos abban, amit mondott.
Másnap délután Yoseob bejött velem a kórházba.
- Szia. – léptem be Abby szobájába.
- Szia. – ült feljebb az ágyában. Megfogtam Yoseob kezét és lassan behúztam az ajtón.
- Emlékszel rá? – néztem Abby-re.
- Halványan valami rémlik. De nem túl sok minden…– sóhajtott.
- Nem baj. – vigyorogtam. – Gikwang?
- Nem tudom. Azt mondta, hogy majd még benéz és, hogy hozza Junhyung-ot is hátha beugrik valami. Gondolom te is ezért hoztad be Yoseob-ot. – mosolygott.
- Lebuktam. – húztam a számat.
Halk zajt hallottam az ajtó felől. Hátra fordultam és Seungho-t láttam belépni. Megijedt mikor meglátott engem meg Yoseob-ot és el is gondolkozott rajta, hogy tovább jöjjön-e vagy kimenjen.
- Őm, gyere csak be. – álltam fel miután észbe kaptam.
- Nem zavarok?
- Dehogyis! – vágta rá Abby széles vigyorral az arcán. Mikor megláttam azt a mosolyt az arcán miközben Seungho-t nézte legszívesebben elsírtam volna magam. Csak forgattam a szemeim és húztam a számat, de nem akartam, hogy lássa a nem tetszésem.
- Gyere, menjünk ki. – fogtam meg Yoseob kezét majd húzni kezdtem magam után.
Kint leültünk egy székre és nagyokat sóhajtoztunk.
- Nicole! – szólított meg egy ismerős hang. Még a vér is megfagyott bennem. Megdermedtem és csak rémültem bámultam magam elé. Aztán lassan a hang irányába fordultam.
- Ó, Mir te balhere… - mondtam magamnak miközbe homlokon csaptam magam. Yoseob csak ilyen WTF fejjel nézett rám. Mir odajött hozzánk majd ránézett Abby-re és felénk fordult.
- Ki gondolta volna, hogy Seungho itt lesz… - röhögött.
- Heheh… - próbáltam röhögést színlelni. Gyorsan felálltam majd megveregettem Mir vállát. – Nem kéne visszamenned? – vigyorogtam kínosan.
- Nem, miért? – mosolygott rám. Szúrós szemekkel ránéztem, de még így sem esett le neki a célzás. Ez egy nagyon rossz trió. Yoseob, Mir és Én. Ez gáz…
- De nyugi mindjárt jön Thunder is. – szája fülig ért.
- Remek… - fagyott az arcomra a mosoly. – Yoseob nem hívod fel Gikwang-ot, hogy mikor érnek már ide? – vakargattam a fejem.
- Ő de.. ha ezt akarod. – nézett rám értetlenül majd felállt a székről és kicsit arrébb ment, hogy telefonáljon. Amint elfordult Mir-re néztem.
- Ne csinálj semmi félreérhetőt! – tettem a mutató ujjam az orrára.
- Nyugi.. – röhögött majd megfogta a kezem, hogy nehogy kiszúrjam a szemét.
- Kérlek… komolyan mondom. – kezdtem el neki könyörögni.
- Tudod, hogy nem tennék neked szándékosan rosszat. – mosolygott majd megölelt. – Meg amúgy is, ami nincs, az nem nagyon tud kiderülni.
Örültem is meg nem is, hogy ezt mondta. Csak én képzeltem volna bele többet ebbe az egészbe..? Megnyugodtam, hogy nincs semmi, ami bekavarhatna a Yoseob-al való kapcsolatomnak, de ugyanakkor valami fájt is ott legbelül. Nem tudom mi, de azt tudtam, hogy jobb, ha nem is tudom meg. Úgy engedtem el Mir-t, hogy most már minden rendben, nincs miért aggódnom. Persze…
- Naaa mit csináltok? – bukkant fel Thunder a semmiből és vigyorogva bámult engem meg Mir-t. Már csak ő hiányzott innen…
- Azt mondta, hogy pár perc és itt vannak. – jött vissza Yoseob.
- Remek. – csaptam össze a tenyerem majd Mir-re és Thunder-re néztem. – Mindjárt itt van Gikwang. – csak néztem őket nagy szemekkel és vártam a reakciót. Vártam, hogy leessen a célzás de ők csak bambultak. – Abby pasija. – vigyorogtam még mindig kínosan és vártam. – Seungho meg bent van. – hagytam abba a mosolygást és néztem őket unottan, de még mindig nem esett le nekik. – Valaki vigye ki onnan, még mielőtt balhé lenne! – kiáltott rájuk mire összerezzentek.
- Milyen balhé? – szólalt meg egy ismerős hang a hátam mögül. Lefagytam. Mint egy robot lassan hátra néztem. – Hát ez tényleg 2 perc volt… - próbáltam mosolyogni.
- Valami baj van? – nézett rám kíváncsian Junhyung.
Yoseob-ra néztem és a fejemet Gikwang felé döntöttem. Szerencsére ő nem olyan barom, mint a másik kettő ezért egyből leesett neki a célzás.
- Gyere Gikwang szeretnék beszélni veled. – tette a kezét Yoseob Gikwang vállára majd elfelé kezdte lökdösni.
- Ő… oké. – lepődött meg Gikwang, majd elmentek.
Mir-re és Thunder-re néztem, akik csak bambán néztek.
- Siessetek már! – ordítottam rájuk mire felugrottak majd betörtek Abby szobájába.
- Mi folyik itt? – nyögte ki Seungho miközben ketten sietve vonszolták ki a szobából.
- Éppen mentjük a baba segged. – vágta rá Mir. Abby csak pislogott és mereven figyelte ahogy elviszik Seungho-t.
- Ne haragudj, hogy megzavartam ezt megható pillanatot, de muszáj volt megmentenem.
- Kit?! – háborodott fel Abby. – Gikwang-ot a csalódástól?
Ahogy gondoltam… Nem tetszik neki ez az egész. Ragaszkodik Seungho-hoz.
- A kapcsolatotok Gikwang-al de ha így jobban tetszik, akkor a szeretőd! – válaszoltam mire meglepődött. – Ne cseszd el. – néztem rá ilyen „ajánlom, hogy megfogadd a tanácsom” nézéssel majd kimentem.
- Nagyon próbálod megmenteni a kapcsolatukat. – nézett rám Junhyung.
- Még szép. Abby össze van zavarodva és amíg nem tér észhez, nem hagyhatom, hogy hülyeséget csináljon. – néztem fel rá.
- Arra nem gondoltál, hogy Seungho-val boldogabb lenne? – vágta zsebre a kezeit.
- Erre gondolni sem akarok. – fordultam el sértődötten.
- Ez jó kis akció volt. – rohant oda hozzám Mir lihegve.
- Amúgy te mit keresel itt? – nézett Junhyung Mir-re.
- Nicole-hoz jöttem. Remélem nem zavar. – kacsintott Mir egyet Junhyung-ra.
- Mir… - próbáltam rávenni, hogy ne próbálja meg magára haragítani Junhyung-ot de nem figyelt rám.
- Jobb lenne, ha békén hagynád. Míg te csak szórakozol, őt összezavarod!
- Junhyung! – álltam fel háborodottan a székről.
- Miből gondolod, hogy csak szórakozom? – Mir végig mosolygott és nem vette Junhyung-ot komolyan miközben Junhyung eléggé idegesnek tűnt.
- Nincs jó híred ilyen téren.
- Ch… az emberek változnak. – válaszolt nyugodtan Mir.
- Miről maradtam le? – nézett rám lepetten Yoseob.
- Semmi csak… - kezdtem, de nem tudtam, hogy befejezni a mondatot.
- Menj el. – jelentette ki Junhyung.
- Maradok. – sétált oda mellém Mir.
Féltem, hogy valami hülyeséget csinál, csak azért, hogy idegesítse Junhyung-ot.  Éreztem, hogy a keze a derekamra téved. Kirázott a hideg. De aztán hirtelen elvette a kezét.
- Gyere Mir.
Megfordultam és megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. Thunder Mir csuklóját fogta és elég gyilkos szemekkel nézett rá.
- Mindjárt. – próbálta meggyőzni Mir Thunder-t majd kirántotta a kezét Thunder szorításából. Thunder a vállamra tette a kezét majd kicsit arrébb lökött, hogy Mir és közém tudjon állni.
- Menjünk! – nézett rá Thunder halál komoly arccal Mir-re. Mir nem válaszolt csak bosszúsan állt és nézett engem. Thunder óvatosan oda lökött Yoseob-hoz.
- Menjetek el. – mondta majd szelíden Yoseob-ra nézett aki csal bólintott egyet majd megfogta a kezem és hőzni kezdett maga után. Nem is néztem merre megyünk csak hátra felé bámultam. Mir lépett egyet, hogy utánunk jöjjön de Thunder rátette a kezét a mellkasára. Mir, Thunder és Junhyung minket néztek ahogy elmegyünk. Reméltem, hogy Mir és Junhyung nem fogják szétszedni egymást.  De ekkor eszembe jutott, hogy Thunder és ott van, tehát nem lehet baj. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna ezért a rögtönzött „mentésért”…
A nagy sétálásba hirtelen valami eszembe jutott.
- Hol van Gikwang?! – kérdeztem ijedten Yoseob-ot.
- Seungho-hoz küldtem, hogy beszéljenek. – válaszolt nyugodtan.
- Hogy mit csináltál?! - emeltem fel a hangom.
Csak ne történjen semmi, mert Abby kiakad… és akkor mindennek vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése