2012. december 8., szombat

Blue Midnight 99.rész - A komolyság, Mir és Én


99.rész
A komolyság, Mir és Én






*Nicole szemszöge*
- Idióta… - motyogtam magamban miközben annak a parknak a szökőkútjának a szélén ültem ahol Yoseob szerelmet vallott nekem. Hideg szél fújt ezért zsebre vágtam a kezem,  hogy ne fázzon. A földet bámultam és vissza gondoltam minden Abby-vel töltött pillanatokra. Némelyiken elmosolyodtam de voltak olyan emlékek melyek néhány könnycseppet csaltak a szemembe. Igaz,  hogy voltak rossz dolgok amiket végig kellett csinálnunk de voltak jók is. De most…? Most nincs semmi. Se jó se rossz.
Megint ugyanazt teszem amit mostanában állandó jelleggel. Ahogy úgy adja a helyzet, hogy egyedül vagyok, kétségbeesetten keresek valakit, csak, hogy ne legyek egyedül és, hogy valaki figyeljen rám. Megint… megint a telefonomért nyúltam és megint ugyanazt a számot hívtam. Ugyanaz a hang szólt bele, és ugyanazt mondta mint mindig.
„ Megyek érted.”

Csak vártam és vártam…
- Mi történt? – tette rá a kezét Mir a vállamra majd leült mellém és levegő után kapkodva rémültem meredt rám.
- Tudod… - nyeltem egyet majd vettem egy mély lélegzetet a friss levegőből. – Mondtad, hogy tudod, hogy Yoseob el volt tűnve.. vagy valami ilyesmi.
- I-Igen…
- Elment otthonról és nem jött haza. – összekulcsoltam az ujjaim az ölemben és a földet bámultam miközben próbáltam nem elérzékenyülni. – Másnap küldött egy sms-t,  hogy ne keressük. Ez idő alatt furcsa rémálmaim voltak amiben, egy hatalmas háznak a szobájába tartják őt fogva és.. drogozzák. – felemeltem a fejem egy pillanatra és sóhajtottam egyet. – Álmomban a férfi aki kínozta őt fekete kalapot viselt. Úgy értek véget a rémálmaim,  hogy végül megöltek engem. Ezután eltűntek a rémálmok, és Yoseob visszajött de furcsán viselkedett. Kiderült, hogy drogozik… Elvonóra küldték és…ezért voltam a kórházba aznap amikor találkoztunk. – néztem rá. Ő csak bús szemekkel mégis kicsit rémültem figyelt engem.  – Rendbe jött. De a versenyen láttam azt a fekete kalapos alakot…- lehajtottam a fejemet és újra át gondoltam, hogy tényleg jó ötlet-e beszélnem neki erről de tudtam,  hogy már késő ezen gondolkoznom. – GD volt az. – néztem rá.
- Figyelj, nincs semmi baj… - fogta meg a kezem és próbált megnyugtatni.
- Felhívtam Tiffany-t és elmondtam, hogy hogy nézett ki az a ház ahol álmomba volt Yoseob. Azt mondja,  hogy ő járt már ott. Az GD háza ami a nagyanyjáé volt…
- Mit tervezel? – ijedt meg Mir és meredtem rám rémültem.
- Valahogy bizonyítanom kell, hogy GD tette ezt vele… nem hagyhatom annyiban a dolgot…- a hangom elakadt és a torkom kezdett összeszorulni. – De… Nem tudom, hogy hogy csináljam. – előtört belőlem a sírás és gyorsan a kezemmel eltakartam az arcom  hátha nem veszi észre. Hülye gondolat volt hiszen még Mir sincs annyira suta, hogy ne vegye észre az ilyesmit. Közel húzott magához és szorosan átölelt. Én csak a pólójába kapaszkodtam és sírtam. Elvesztem… a barátnőm elment, a szerelmem-et meg „kínozták” és csak én tudok róla. De én meg túl szerencsétlen vagyok ahhoz, hogy tegyek valamit. Yoseob-al erről nem beszélhettem.. a többi Beast tag is kilőve,  hiszen túl közel állnak hozzá. Nem is hinnének nekem… Már akkor kételkedtem abban, hogy Mir is hisz nekem… arra gondoltam, hogy csak úgy tesz mint aki hisz nekem,  hogy megnyugodjak. Tudtam nagyon jól… de mégis jólesett és úgy tettem mint aki elhisz mindent...
Mikor már valamennyire összeszedtem magam a parkban sétálgattunk és beszélgettünk. Eszembe jutott Abby kérése… az, hogy beszéljek Seungho-val. Nem rajongtam az ötletéért, de ha ezt kéri tőlem megteszem. Csak nem halok bele. Megkértem Mir-t, hogy hadd menjek vele haza mert beszélnem kell Seungho-val. Nem kérdezett semmit, hogy miért vagy hogy miről, szerintem tudta nagyon jól. Mikor már az autóban ültünk muszáj volt felhoznom ezt a témát végre…
- Tudod Mir, én mindenkitől azt hallottam, hogy te egy idióta vagy aki folyton bohóckodik. Amíg nem találkoztam veled én is ezt hittem rólad, de most… ha hülyéskedsz is nem annyira mint amennyire hittem volna…
- Mire akarsz kilyukadni? – nézett rám vigyorogva Mir.
- Hát,  hogy … nem kell előttem folyton komolynak lenned. Én nagyon szeretem az olyan fiúkat akik hülyéskednek. Persze amikor kell akkor komoly… de... – Mir röhögni kezdett ezért abbahagytam a mondandóm és az a kis komolyság is ami volt bennem elszállt.
- Most mi van?! – emeltem fel a hangom miközben én is röhögtem.
- Én nem játszom meg a komolyságom. – mosolyogott. – Amikor veled vagyok, akaratlanul megkomolyodom. – nézett rám egy aranyos mosollyal. Láttam rajta, hogy ő sem érti azt, hogy miért vagyok rá ilyen hatással de nem is érdekelte. Viszont én csak arra tudtam gondolni, hogy látni akarom milyen amikor nem vagyok vele… milyen az ő őrült és kissé gyerekes éne.
Ahogy beléptem a házba Thunder egyből megölelt és cuki mosollyal üdvözölt. A többiek és köszöntek nekem. A szememmel egyből Seungho-t kezdtem keresni akit végül  egy fotelbe találtam meg.
- Seungho beszélhetnénk? – szóltam oda neki.
- Persze. – válaszolt lepetten majd felállt a fotelból és kivezetett az udvarra. Az udvaron volt egy gyönyörű szikla kert mellette egy patakkal ami tele volt halakkal. Nagyon szép volt. Nem messze a szikla kerttől volt egy pad oda ültünk le.
- Nem tudom,  hogy tudsz-e arról,  hogy Abby hazament. – lepetten rám kapta a tekintetét amiből azt szűrtem le,  hogy erről most hall először.
- Szóval nem. – szűrtem le az új információt. – Megkért, hogy mondjam meg neked, hogy sajnálja és, hogy ne haragudj rá.
- De-
- Tudom, hogy én mondtam neked, hogy hagyd békén. Elmondtam Abby-nek szóval emiatt ne aggódj. Meg akartam őt védeni tőled. – vágtam a szavába majd mikor befejeztem vettem egy nagy levegőt és felálltam a padról. – Jó lenne ha felhívnád. Biztos örülne neki. – mosolyogtam rá majd elindultam a ház felé.
- Miért akartad őt megvédeni tőlem? – szólt utánam.
- Már mindegy. Azt csináltok amit akartok. – fordultam vissza.
- Miért? – értetlenkedett.
- Gikwang és Abby szakítottak. Ezért is ment el. – mondtam majd bementem a házba. Seungho arca lepett volt de mégis mintha láttam volna rajta a boldogság halovány jelét. Ha lesz valami ha nem már nem érdekel… az ők dolguk. Ha ez tényleg szerelem lenne úgyse tehetek ellene semmit…
Az elkövetkező napjaim továbbra is unalmasan teltek. Akkor még nem gondoltam, hogy egy előre bejelentett áramszünet mindent meg fog változtatni. Mondták, hogy jövő hét csütörtökön pár órára áramszünet lesz valami javítás vagy mi miatt és,  hogy készüljünk fel rá, vegyünk elő gyertyákat és zseblámpát. Különösebben nem foglalkoztam vele.. Hisz csak egy kis áramszünet.

5 megjegyzés:

  1. jó lett nagyon :DD várom már a következő részt is:)! By.:Tina

    VálaszTörlés
  2. már annyira kiváncsi vagyok hogy hogy fogjátok lebuktatni GD-t xD remélem megszívja haha XD /amúgy nem vagyok ilyen köcsög xD/ Tina.

    VálaszTörlés
  3. áá itt nem számát nyugodtan lehetsz köcsög ha ahhoz van kedved.. xDD

    VálaszTörlés
  4. jó rész lett, felcsigáztál ezzel az áramszünettel, érdekel mi lesz :):) siessetek a kövivel

    VálaszTörlés