5.rész
Rózsák
*Nicole szemszöge*
A Beast élete újra fellendült. Sok fellépés vár rájuk a közel
jövőben, fotózások és fan találkozók. Van amikor napokig haza se jönnek.
Mehetnék velük, párszor meg is tettem de már nem látom értelmét. Abby a
legtöbbször velük ment és mostanában nagyon sokat beszélgetett Junhyung-al
aminek eleinte nem fordítottam nagy figyelmet. Mir-t nem mertem felhívni. Azok
után ami történt furcsán éreztem magam és kicsit mintha féltem volna tőle. Nem
tudtam, hogy csak azért tette azt amit, hogy Yoseob-ot idegesítse vagy talán
más okok miatt…
Ahogy felmerült bennem a remény kis szikrája mi szerint szeret, úgy
fokozódott bennem az érzés, hogy én is őt.
Pórázt tettem Rex-re és elindultam vele, magam sem tudtam merre
csak mentünk. Jó volt a friss levegőn sétálgatni. Végül annál a bizonyos
parknál lyukadtunk ki ahova sok emlék fűz engem. A hatalmas parkba sétálgattunk
mikor a látványtól hirtelen megtorpantam. Szokásomhoz hűen amikor valami olyat
látok amit nem szeretnék kínosan mosolyogok és pislogok. A távolba Mir-t láttam
sétálni egy lány társaságában. A lány egy hatalmas rózsa csokrot cipelt
magával. A reakcióm egy halk röhögés volt ami mögé fojtottam dühös üvöltésem és
a számat harapdáltam. 2 variáció van. Összetörve a földre hullok könnyek között
vagy jöhet az édes bosszú. Vettem egy mély levegőt majd a kutyámra néztem aki
csodálkozva figyelt engem. Megsimogattam a fejét majd elindultam Mir felé
büszkén, mintha mit sem jelente számomra az amit csinál. A hosszú úton
haladtunk egymás felé. Mikor észrevett arcára fagyott a mosoly és kínosan
pislogott. Mikor már pár méterre voltam tőlük a lány hangja csapta meg a fülem.
- Olyan aranyos vagy.
Mir próbált nevetni de nem jött össze neki.
- Szia Mir! – szóltam oda neki jó hangosan fejemet felemelve.
- Sz-szia. – dadogta.
Miközben elhaladtam mellette amilyen erősen csak tudtam bokán rúgtam
mire felszisszent de kínosan mosolygott tovább. Mi után már tettem pár lépést
Mir-től levettem a kamu mosolyt az arcomról.
- Olyan aranyos vagy. – utánoztam a lányt elváltoztatott vékony
hangon és grimaszoltam.
Rex a póráz végén kezdett megbolondulni. Összevissza ugrált. Ahogy
kezdett nőni egyre nehezebben tudtam fegyelmezni. Már majdnem teljesen kinőtte
magát és egy szép hatalmas kutya lett belőle. A póráz kikapcsolódott Rex meg
fogta magát és kapott az alkalmon. Vissza fordult ugatva. Én unott fejjel a
távolba merengve egy pórázzal a kezembe
álltam és forgott a fejembe a loading karika. Félve megfordultam. Rex Mir-hez
rohant aki előszeretettel simogatta őt. Homlokon csaptam magam. Mit vártam
Rex-től… végül is mindig ezt csinálja. Újra felvettem a kínos mosolyom és oda
sétáltam.
- Szia Mir. – mondtam rávigyorogva majd lehajoltam és rátettem a
pórázt Rex-re.
- Viszlát Mir. – mondtam mély lenéző hangom miután kiegyenesedtem.
Rexet szó szerint rángatva magam után hagytam ott Mir-t és a „barátnőjét”.
- Örülök, hogy még a drámai lelépésemet sem hagytad megvalósítani… - morogtam magamban
Rex-nek aki ha tehette volna vissza rohant volna Mir-hez.
Még sétálgattam egy kicsit majd leültem az egyik padra és hozzá
kötöttem a póráz végét. Ölbe tettem a kezem és dühösen doboltam a talpammal. 10
perc múlva a telefonom eszeveszett csörgésbe kezdett a zsebembe. Ki kaptam és
egyből a fülemhez emeltem. Meg se néztem ki az, volt egy sejtésem.
- Nem érdekel! – kiáltottam bele a telefonba.
- Nem az volt aminek látszott! – magyarázkodott Mir miközben levegő
után kapkodott. Mintha rohant volna.
- Melyik részét nem értetted annak hogy „ nem érdekel”? – dőltem
előre a padon.
- Hol vagy most? – lihegett.
- Jó hülye vagy ha azt hiszed, hogy megmondom. – röhögtem el magad
majd újra hátra dőltem a padon.
- Azt hiszem látlak. – lihegett még mindig.
Szemeim kikerekedtem majd elfordítottam a fejem ballra ahol
megakadt rajta a szemem. Egyik kezével a térdét támasztotta másikkal pedig a
telefont tartotta a fülénél.
- Öehh… - nyögtem egyet miközben bámultam majd gyorsan felálltam a
padról megfogtam Rex pórázát és elindultam az ellenkező irányba.
- Hé hé hé hova mész?! – ébredt fel Mir.
- Eszedbe ne jusson követni! – szóltam bele a telefonba miközben
nagy léptekkel távolodtam tőle. Legalább is azt hittem. Nem sokkal később
valaki megfogta a vállam mire meglendítettem a kezem és arcon csaptam.
- Ez fájt. – szólt bele a telefonba Mir aki ott állt előttem egy
köpésre.
- Helyes fájjon csak. – szóltam bele én is a telefonba majd
kinyomtam és zsebre vágtam.
- Tudom, hogy haragszol de-
- Haragszom? – emeltem fel a hangom és röhögtem el magam. – E-ezt
miből gondolod? – játszottam az értetlent.
- Beszéljük meg…
- Beszélni? Nekünk nincs mit beszélni. – mosolyogtam idegesen majd
megfordultam de ekkor megtorpantam. Lassan vissza fordultam és felemeltem a
mutató ujjam.
- Csak azt áruld el nekem, hogy rajtam kívül még hány lánnyal …
csinálod… ezt… - mutogattam a kezemmel a levegőbe miközben grimaszoltam.
Kerültem a tekintetét azért a padot figyeltem.
- Ő csak egy régi… barátom.. – magyarázkodott.
- Viszlát Mir! – mondtam majd el mentem mellette.
Idegesen nagy léptekkel mentem végig a parkon visszafojtva a
könnyeimet.
- Nicole! – kiabált utánam de nem figyeltem rá.
Otthon bedobtam magam a kanapéba és a tv-t bújtam egésznap egy
bögre teával a besötétített nappaliba, édes hármasban a Csalódással és a
Dühvel.
Másnap reggel miután rendbe tettem magam és lementem a nappaliba a
fiukat láttam Abby-vel ökörködni. Nem volt hangulatom beszállni a hülyéskedésbe
ezért csak leültem az egyik fotelbe.
- Miért vagy így elkenődve? – állt oda mellém Yoseob.
- Semmi. – támasztottam a fejem.
Yoseob megsimogatta a hátam majd rám mosolygott amit nem tudtam
viszonozni. Olyan voltam mint egy duzzogó kisgyerek akinek elvették a játékát.
Hyunseung lassan odasétált az ablakhoz mire mindenki elhallgatott.
- Nicole azt hiszem hozzád jöttek. – fordult felém miközben az
ujjával az ablakon mutatott ki. Kipattantak a szemeim és felugrottam a
fotelből. Oda viharzottam az ablakhoz. A ház előtt egy fekete autó állt meg.
Mir kászálódott ki belőle egy csokor rózsával a kezében.
- Mi a… - kezdte Doojoon kikerekedett szemekkel. Berohantam a
konyhába levettem egy poharat majd megtöltöttem vízzel. Végig sétáltam vele a
nappalin mikor már csöngettek is. Újra mosolyt öltöttem az arcomra mikor már az
ajtónál jártam. Kinyitottam majd meglendítettem a kezem. A pohár víz Mir-en meg
az idióta rózsáin landolt. Rögtön ezután bevágtam előtte az ajtót és
mindeközben szélesen vigyorogtam. Miután bevágtam az ajtót abbahagytam a
mosolygást. Dühösen az üres pohárral a kezembe trappoltam végig a nappalin
mikor megint csöngettek. Megálltam majd kihúztam magam és újra bementem a
konyhába. Elvettem még egy poharat és azt is megtöltöttem vízzel meg az előzőt
is. Két teli pohár vízzel büszkén indultam meg újra az ajtó felé. Mikor odaértem
újra mosolyogni kezdtem. A könyökömmel kinyitottam az ajtót majd újra
meglendítettem a kezem amikor még csak épp, hogy kinyílt az ajtó. Mir gyorsan
odébb ugrott és megbánóan nézett rám. Tudta, ismert annyira, hogy tudja, hogy
újra nyakon akarom majd önteni ezért felkészült és egyből odébb állt. A víz
mind a betonon landolt. Meglepődve
meredtem vissza rá majd a hátam mögött elrejtett másik vízzel töltött poharat
lendítettem meg amire már nem számított. Fa pofával állta, hogy megint képen
öntöm. Elégedetten elmosolyodtam.
- Jobb ha haza mész még megfázol. – mosolyogtam.
Vissza akartam csukni az ajtót amikor a lábával kitámasztotta.
Dühösen néztem rá mire ő lehajtott fejjel nyújtotta felém a vizes rózsákat. A
rózsákról lassan Mir-e vándorolt a tekintetem aki boci szemekkel nézett fel
rám. Lassan a rózsák felé nyúltam majd kivettem a kezéből. Mir elmosolyodva
felemelte a fejét mire én vissza mosolyogtam rá.
- Legalább annyi kreativitás lehetett volna benned… - mondtam
miközben próbáltam visszafogni a dühöm. – hogy ne ugyanolyan gyomokat adj mint
amilyeneket neki adtál!! – vágtam hozzá a rózsákat majd bevágtam az ajtót. Dühösen
viharzottam vissza a nappaliba mikor Doojoon megszólított.
- Azt az egyet miért hagytad meg? – bökött a fejével a kezem felé.
Meglepődve emeltem fel a kezem amibe maradt még egy szál rózsa. Doojoon-ra
mosolyogtam majd bementem a konyhába és letettem az asztalra azt az egy szál
rózsát. Kivettem egy kést a fiókból majd apró darabokra vagdostam a rózsát
aztán pedig kidobtam a kukába.
- Mit is kérdeztél az előbb? – néztem Doojoon-ra értetlenül.
Doojoon csak felemelte maga elé a kezeit mire én helyeslően
elmosolyodtam. Abby-re néztem aki ölbe tett kézzel a falat támasztva vigyorgott
miközben a padlót bámulta. Elmerengtem rajta és akkor jutott csak el a
tudatomig mit is művelünk…
Tényleg ennyire meg akarjuk akadályozni a másik boldogságát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése