2013. január 16., szerda

Blue Night 20.rész - Reménytelen beszélgetés


20.rész
Reménytelen beszélgetés



*Abby szemszöge*
Sötétben az ágyon fekve keresem a megoldást a javító kulcsot ahhoz, hogy rendbe tudjam hozni az életemet. Én rontottam el mindent azzal, hogy Junhyung-al kikezdtem. Bűntudatomat tetőzte, hogy még a saját barátnőmnek sem mondtam el, amit el kellett volna. Nagy hiba volt, de valamiért nem tudok rá haragudni, hiszen ő is és én is hibát követtünk el. Tudom, hogy még így sem árulna el és én sem fogom megtenni. Igazából meg sem tudnám tenni az nem rám, vallana. Nem mondta ki, hogy mi volt közte és Junhyung között, de tudom mi volt és pont ezért érzem magam még rosszabbul. Azóta is úgy teszünk mintha semmi sem történt volna, kerüljük a témát, aminek örülök is. Junhyung-ot próbálom kerülni csak akkor beszélni vele, ha tényleg nagyon, muszáj, kínosan érzem magam, ha egy kicsit is közel kerül hozzám. Szégyellem magam, hogy így kiszanáltam és ő is engem. Hiszen nem is szeretem őt, mást szeretek csak próbáltam menekülni magam elől. Napok óta csak ezek a gondolatok kavarognak fejemben. Erőt vettem magamon kikászálódtam az ágyból elindultam fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Meg mostam az arcom majd kifésültem a hajam majd elindultam lefelé a konyhába. A lépcsőről lelépve egy mosolyt erőltettem magamra, hogy ne keltsek feltűnést, hogy életkedvem a béka feneke alatt van.
-Üdv mindenkinek! – köszöntem oda a nappaliban ülő Gikwang-nak és Doojoon-nak. Felém fordultak és csak intettek egyet és folytatták a beszélgetést, amit megzavartam. Fintorogva mentem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy teát. Miközben csináltam a teámat eszembe jutott, hogy Gikwang egyik nap beszélni akart velem de Nicole furcsa viselkedése megzavart minket. Azóta sem értem mi ütött belé, de változást nem tapasztalok nála, mint egy elmebeteg úgy viselkedik. Tárgyakat dobál a másikhoz, ha pedig rá kérdez, az ember mi fészkes menykő ütött belé dadog, és nem tudja, elmondani mit miért csinál. Nem értem mi van vele. Mikor kész lettem a teámmal elindultam a nappaliba Gikwang-ékhoz. Eközben Nicole vánszorgott le a lépcsőn elég meg gyötört fejét vágott. Lehuppantam Gikwang mellé.
- Azt hiszem változtunk kéne, az egyik tánc mozdulat soron valami nem stimmel vele. – mondta Gikwang Doojoon-nak aki csak helyeslően bólogatott.
- Bocsánat, hogy megzavarom ezt az izgalmas beszélgetést de Gikwang nem beszélhetnénk most arról, amiről múltkor akartál? – tettem le a bögrémet a dohányzó asztalra majd Gikwang felé fordultam.
- El is felejtettem ne haragudj. – nézett rám Gikwang majd Doojoon felé fordult, aki azonnal vette a lapot és elhúzta a csíkot.
- Na, akkor arról lenne szó, hogy ni…..- kapott hirtelen a fejéhez majd a tárgy amivel valaki fejbe küldte a földön landolt. Át hajoltam a kanapé másik oldalára, hogy meg nézzem, hogy mi az. Csak egy újság hevert a földön.
- Nicole. – morogtam majd felnéztem rá szúrós szemekkel. Úgy csinált mintha nem ő lett volna. Én is úgy tettem mintha semmi sem történt volna, de közben nagyon idegesített a tudat, hogy Nicole ilyen furcsán viselkedik.
- Nincs ke…- kapott újra a fejéhez. Szúrós szemekkel fordultam Nicole felé aki  megint színészkedet és úgy csinált mint aki nem csinált az ég világon semmit. Nagy levegőt vettem és próbáltam nyugodt maradni. Mosolyt erőltettem magamra majd szépen lassan felálltam és Nicole felé fordultam.
- Ne csinálj úgy mintha ne te csináltad volna. Miért dobálózol?
- Nem tudom, miről beszélsz. – nézett fel rám és tette a hülyét.
- A francokat tudod, te miről beszélek. – néztem rá még mindig szúrós szemekkel. Lassan visszaültem Gikwang mellé, aki nem is tudta mit szóljon csak bámult maga elé.
- Abby nem akarsz ide ülni mellém? -kérdezte Nicole.
- Nem. –válaszoltam vissza neki unottan. Gikwang felé fordultam, hogy végre szóra bírjam, és ki húzzam, belőle mit is akar mondani. Annyit vettem észre, hogy valaki meg ragadja a karomat és felráncigál a kanapéról.  Erősen szorította a karomat, amitől fel is szisszentem.
- Hogy van benned ennyi erő? – néztem Nicole-ra kérdően mikor elengedte a csuklómat. Reflexszerűen oda nyúltam ahol szorította a csuklómat. Éretlenül pislogott rám.
- Ülj, le mellém beszélgessünk.
- Dehogy ülök, inkább felmegyek. Ez a viselkedésed kikészít. – mondtam neki majd elindultam a szobám felé. Szobámba beérve bevágtam magam után az ajtót majd bedőltem az ágyba és zenét kezdem hallgatni, hogy eltereljem a gondolataimat erről az egész mindenségről. Egyszer szeretnénk Gikwang-al beszélni és ő is velem és nem hagyja, de miért? Eddig teljesen azon volt, hogy kibéküljek, vele bár ez nem történhet meg, de legalább beszélgetni próbáltunk volna, ha hagyta volna. Fogalmam sincs mi ütött belé, de nagyon remélem hamar meg változik, mert ez nem állapot..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése