2013. január 24., csütörtök

Blue Night 25.rész - Befejezetlen vallomás


25.rész
Befejezetlen vallomás




*Abby szemszöge*
Kihasználva, hogy a fiúk nincsenek itthon Nicole-al valami romantikus filmet néztünk. Tiffany fent pihent nem volt kedve most velünk filmet nézni. Elégé sikerült bele élnünk magunkat a filmben. Néhányszor úgy bőgtünk mintha tényleg mi is át éltük volna a főszereplők helyzetét. Éppen a film fénypontjához értünk mikor a fiú szerelmet akart vallani a lánynak. Tv-hez kiabáltunk, hogy nyögje már ki végre, de még azért sem. A fiú megszólalni készült mikor valaki csöngetett. Nicole-al egymásra néztünk és értetlenül pislogtunk egymásra.
- Te vársz valakit? – kérdezte Nicole miközben az ajtó felé nézett.
- Nem, de konyítom. – álltam fel miközben egy zsebkendőt kaptam fel az asztalról, hogy meg töröljem a szemem. Lassan elcsoszogtam az ajtóig majd kinyitottam.
- Hát ti mit kerestek itt? –kérdeztem lepetten.
- Te sírtál? – hajolt közelebb hozzám Mir miközben a szememet tanulmányozta.
- Kiszállnál a képemből? – nyomtam a kezemet a képébe majd arrébb toltam.
- Chh…- flegmázott majd hatalmas vigyorral a képén került ki és indult el a nappaliban ülő Nicole-hoz.
- Tökfej. – fordultam utána miközben idétlen arcokat vágtam. Valaki felnevetett a hátam mögött. Ijedten fordultam felé, mert róla meg is feledkeztem. – Nem akarsz bejönni esetleg? – mosolyogtam rá. Mosolyogva belép, majd elindul Mir- után én pedig követtem. Leültünk Nicole-ék mellé majd beszélgetni kezdünk. Láttam Nicole-on, hogy kicsit ideges és nem nagyon tudja magát annyira elengedni, mint szokta. Mostanában nagyon frusztráltnak tűnik. Fogalmam sincs, mit történik most vele, de egyre jobban aggaszt ez a viselkedése. Egy kis idő múlva már ő is nevettet Mir idétlen viccein és bohóckodásán.
- Abby. –pattant fel Mir hirtelen, amitől a vér is megfagyott bennem úgy megijedtem.
- Mi bajod? –pislogtam rá értetlenül.
- Nem mersz ki állni ellenem! – jelentette ki határozottan.
- Még is miben kéne ki állnom ellened? – húztam fel az egyik szemöldökömet. – Te meg vagy zakkanva.
- Verekedjünk.
- Miért pont velem? –röhögtem el magam, mert egy percig sem vettem komolyan, amit mond. –Itt van Seungho majd ő verekszik veled. – fogtam meg Seungho vállát.
- Ő hamar ki üt az nekem nem buli. – ugrált ide-oda, mint aki profi boxolonak hiszi magát.
- Nem gondolod, hogy nem egy lánnyal kell ki kezdened? – kérdeztem tőle értetlenül. Sose tudom felfogni mi, érezhet ilyenkor mikor ilyen dolgokkal áll elő. Nicole csak értetlenül pislogott ránk és próbálta feldolgozni, hogy mi is történik körülötte. Még mindig mosolyogtam Mir idétlen kijelentésén. Hogyan tudnám őt komolyan venni?
- Talán félsz tőlem? – kérdezte gonosz mosollyal arcán.
- Én tőled? – pattantattam fel hirtelen mire mindenki meglepődött.
- A-Abby most komolyan ki akarsz állni Mir-rel? – kérdezte Nicole lepetten.
- Ha ezen múlik, hogy elduguljon végre és békén hagyjon. – vettettem Mir-re egy dühős pillantást. Beálltam a filmekből elleset pózba majd vártam, hogy Mir jöjjön. Nicole és Seungho poker arccal néztek minket. Már nem bírtam tovább bal kezemmel intettem Mir-nek jelezve neki, hogy jöjjön és támadjon ő elsőnek. Magabiztosan közelített felém pár másodpercre megfordult a fejemben, hogy ha nagyon gyors vagyok, még elfuthatok, de nem. Megmutathatom ennek a kis mitugrásznak, hogy nem jó emberrel kezdet ki. Mikor Mir kellő távolságba ért, hogy egy jobb egyenest adjak neki. Gondolkodás nélkül húztam be neki, amitől azonnal a földre került. Megdermedtem abban a pozícióban és kikerekedett szemekkel néztem a földön vergődő Mir-t aki közben az órát fogja és értetlen szavakat kántált. Pár perces hatásszünet után Nicole sietett segítségére majd Seungho se bírta tovább és hangos röhögésbetört ki.
- Na, ezt nem így terveztem. – mosolyogtam kínosa.
- Ez nagyon fáj. – kiabálta Mir.  Nicole a konyhába sietett majd egy vizes ronggyal tért vissza, amit azonnal Mir orrára nyomott. – Aúú.- szisszent fel.
- Kell neked arcoskodni. – nyomta rá egy kicsit erősebben a rongyot az orrára amitől Mir fel felkiáltott.
- Ezért ne becsüld le a nőket. – mondta Seungho miután abba hagyta a röhögést. Álltam ott kínosan mosolyogtam. Nicole segített Mir-nek felülni kanapéra majd ott kezdte "ápolgatni,,. Seungho is leült, de még mindig nehezen tudta megállni, hogy ne nevesse el magát. Leültem Seungho mellé. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy ennyire elintéztem Mir-t. Ilyet se csináltam még csak úgy reflexszerűen jött. Sajnáltam szegény szerencsétlent.
- Abby szépen elintézted. –mondta Nicole miközben Mir orrát nézegette.
- Sajnálom. –sóhajtottam fel.
- Ügyes voltál. – suttogta Seungho a fülembe. Apró mosoly húzódott az arcomra. Mir-nek perc után semmi baja sem volt ott folytatta a dolgokat ahol abba hagyta. Szerencsére rám, sem mert nézni, de én se rá. Nicole a konyhába ment kávét csinálni Mir pedig segítő készen ment utána segíteni. Kettesben maradtam Seungho-val. Volt, mint bepótolnunk. Hosszú ideje nem láttuk egymást sok volt az emlék a megbeszélni való. Szokásához híven most sem maradhattak el vicces történetei. Mindig nevettem ezeken, történeteken, de igazából akkor volt őszinte a nevetésem mikor őt hallottam nevetni. Éppen próbáltam fel eszmélni a röhögésből, de egyetlen egy hang sem jött ki a torkomon csak vergődtem, mint egy fóka. Seungho-ra néztem, aki már csak mosolygott rajtam. Arcra egyre komolyabbá vált mintha valamin agyalna. Arcomról fokozatosan kezdett lefagyni a mosoly. Rémülten néztem a mellettem ülő Seungho-t. Lassan felém fordult majd egy halvány mosoly húzódott az arcára. Valahogy nem nyugtatott meg, hogy így mosolygott rám sokkal inkább megrémített vele.
- Abby Én szere…
- Seungho fogd be!! – kiabált rá Nicole. Meglepődöttségemben csak Seungho-t tudtam nézni abban a pillanatban ő volt ott senki más. Egy dolgok járt a fejemben az az egyetlen egy szó amit nem tudott befejezni.
- Seungho mondd még egyszer mert nem hallottam! - kiabált ki Mir konyhából. Seungho nagyot nyelt.  Már az ájulás szélén álltam csak egyszer szeretném hallani. Egyetlen egyszer. Sosem voltam benne biztos, hogy ő is tényleg úgy érez-e irántam, mint én iránta.
- Szeret….
- Azt mondtam, fogd be. – rohanta ki a konyhából Nicole egy serpenyővel majd amilyen erővel csak tudta fejbe vágta Seungho-t. Ijedtemben szám elé kaptam a kezem. Seungho az ölembe borult. Ijedten néztem az ölemben lévő Seungho-t. Lassan szúrós szemekkel Nicole felé fordultam, aki csak kínosan mosolygott.
- Te teljesen meg vagy húzatva Nicole? – förmedtem rá. – Hol van az eszed ilyenkor? Vándorúton?
- É-Én….- dadogta. – Meg akartam kérdezni, hogy kértek-e rántottát? – mosolygott kínosan. Dühös pillantásokat vettetem Nicole-ra. Karjaim között lévő Seungho egyetlen egy szó nélkül tűrte a fájdalmat. Sírás kerülgetett, hogy tehette ezt Nicole Seungho-val pont, amikor el akarta mondani azt, amire már régen vártam. Lassan felálltam magammal húzva Seungho-t és konyhába vezettem. A konyha pult elé állítottam majd ő neki dőlt. Gyorsan a hűtőbe kerestem egy kevés jeget, amit egy konyharuhába csomagoltam. Oda léptem Seungho-hoz fejét fogta.
- Kicsit hideg lesz. – mondtam halkan majd közelebb léptem hozzá és finoman a fejére nyomtam a jeges konyharuhát. Felszisszent majd elvette a kezét fejéről és konyha pultnak támaszkodott.  –Nagyon fáj?
- Túlélem. – mosolygott rám.
- Sajnálom. – hajtottam le fejemet.
- Nincs miért nem a te hibád. – szisszent fel mikor meg igazítottam a fején a borogatást.
Elfordítottam a fejem az ürest falat bámultam. Éreztem Seungho tekintetét magamon. El akartam mondani neki, hogy szeretem, és azt akarom, hogy velem legyen. Minden percet vele tölteni csak mi és senki más. Biztosra vettem, hogy ő is úgy érez, ahogy én ő iránta. De féltem, hogy ha ki mondom azt a szót Nicole feltűnik a semmiből és megint baja esik Seungho-nak vagy esetleg most én leszek a következő célpontja. Mit tegyek most?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése