2013. február 19., kedd

Blue Night 44.rész - Öröm könnyek


44.rész
Öröm könnyek 




*Abby szemszöge.* 
Miután Nicole és Tiffany mindent elmeséltek úgy éreztem itt nekem kell tennem valamit. De Nicole-tól nem kérhettem segítséget tudtam úgy sem tette volna meg. Egyetlen egy ember maradt aki reményeim szerint segíteni fog. Felkészültem arra is, hogy nem fog azonnal bele menni, de nem fogom egy könnyen feladni. 
- Segítened kell! – mondom komolyan mikor Tiffany kinyitotta az ajtót. 
- Miben? – pislogott rám lepetten. 
- Ezt inkább bent beszéljük meg. – mosolyogtam rá halványan. Tiffany beinvitált a szobájába majd leültünk az ágyra. 
 - Hallgatlak. – fordult felém Tiffany komolyan. 
- Meg kéne mutatnod, hogy hol lakik GD. 
 - Mit akarsz te GD- vel? – pislogott rám lepetten. 
- Reményeim szerint Fifi is vele tartózko…..
- Ez nem jó ötlet, nem tudod mire képes az csaj. – vágott a szavamba. 
- Ő se tudja, hogy én mire vagyok képes. – jelentettem ki. 
- De ez akkor sem jó ötlet. – kezdet bepáníkolni.
- Nyugi. – fogtam meg vállát. – Csak kísérj el és én többit intézem. 
- Nem hagyhatom, hogy bemenj oda egyedül. – mondta majd hezitálni kezdett. – És Nicole? 
- Bízd csak rám. – mosolyogtam rá. Hosszas gondolkozás után bele egyezet. Megbeszéltük, hogy 1 óra múlva indulunk, addig mind a ketten összeszedjük magunkat. Felhívtam Yoseob-ot, hogy segítsen lefoglalni Nicole-t bármibe is kerül neki, de foglalja le. Nem kellet sokat győzködnöm, hogy segítsen azonnal belement. Tudtam, hogy Tiffany iszonyatosan fél, de azt hiszem tennem, kell valamit, hogy Fifi végre eltűnjön a képből. Ahogy teltek a percek egyre idegesebb lettem, fel alá járkáltam a szobámban. Felkészültem a legrosszabbra is mivel már láttam a saját szememmel, hogy mire képes az a pszichopata csaj. A fürdőszobába mentem, hogy megmossam az arcom. Mosdóra támaszkodtam és nagy levegőket kezdtem venni, hogy elmúljon az idegességem.  Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem félek, de ez nem olyan félelem, mint például félsz, hogy meghalsz ez valami teljesen más. Lassan eljött az indulás pillanata. Szerencsémre Junhyung itthon hagyta az autóját és kocsi kulcsot pedig a nappaliban lévő dohányzó asztalon felejtette. Aminek nagyon örültem, így ha a helyzet úgy adja, gyorsabban menekülni tudunk majd. Láttam Tiffany-n, hogy nagyon fél. Odamentem hozzá és kezemet a vállára tettem és halványan rá mosolyogtam, hogy egy kicsit megnyugtassam bár feleslegesen, hiszen úgyse tudom át érezni azt, mit ő érzem most. Nagy levegőt vettem majd jeleztem Tiffany-nak, hogy induljunk. Nagy léptekkel indultam meg a kocsi felé, beugrottam meg vártam még Tiffany is beszállt majd elindultam. Tiffany elkezdte magyarázta, hogy mikor merre kell, menjek és, hogy mikor hol forduljak le. 
- Biztos vagy ebben? – fordult felém Tiffany miközben egy hatalmas ház előtt parkoltam le. 
- Biztos, hogy GD itt lakik? – kérdeztem miközben a házat tanulmányozta. 
- Igen. – sóhajtott fel. 
- Maradj, itt sietek vissza. – néztem rá egy pillanatra majd kiszállni készültem az autóból. 
- Nem mehetsz be egyedül. – ragadta meg a kezemet.  Meglepetten pislogtam rá. – Veled megyek.- Jelentette ki. Bólintottam majd elengedte a kezem és kiszálltam a kocsiból. 
- Van valami hátsó bejárat vagy valami? – kérdeztem miközben lezártam a kocsit. 
- Nincs. – adott egyszerű választ. 
- Arra már nem volt pénz. – morogtam. – Akkor azon az ajtón megyünk be, mint a jó neveltek. – húztam ki magam, majd nagy léptekkel indultam meg a bejárati ajtó felé. 
- Azt gondolod, ha bekopogsz, beengednek majd? – kérdezte lihegve Tiffany mikor utolért. 
- Ki mondta, hogy kopogni fogunk. – vigyorogtam gonoszul majd berúgtam az ajtót. 
 - Ez is egy megoldás. – pislogott nagyokat Tiffany. Lassan elindultam befelé mikor Fifi ijedten szaladt lefelé a lépcsőn. 
 - Jöttem ki egyenlíteni a számlát. – mosolyogtam rá gonoszul. 
- Állok elébe. – mosolyodott el. Lassan sétálni kezdett felém gonosz vigyorral a képén. Komoly arccal vártam, hogy közelebb érjen hozzám.  – Tudod, már rég óta gondolkozom azon, hogy hogyan tegyelek el láb alól, de azt hiszem már gondolkoznom se kell, feláldozod saját magad. – kezdet járkálni a nappaliban. Közben Tiffany
felszaladt az emeletre gondolom, hogy körül nézzen.  Gyanús pillantásokat mértem Fifi-re miközben a dohányzó asztalt nézte. Tudtam, hogy készül valamire. Hirtelen lehajolt és felkapott valami az asztalról. A kezében lévő ollót felém hajította, ami elől még időben ki tudtam mozdulni. Levegő után kapkodva pislogtam a falba álló ollóra. 
- Édesanyucikád nem tanított meg arra, hogy olló gyerek kezébe nem való. – indultam meg felé nagy léptekkel majd elkaptam a haját és le akartam rántani a földre, de megfogta a nyakamat és szorítani kezdte majd földre terített. Erősen szorította a nyakamat én meddig próbáltam lehámozni magamról a kezeit. A levegőm egyre jobban kezdet elfogyni.  Az egyik kezemmel elengedtem a kezét majd amilyen erősen csak tudtam behúztam neki. Elengedte a nyakamat majd amilyen gyorsan csak tudtam hátra kúsztam. Nyakamat fogtam miközben köhögni kezdtem. 
- Te hülye ribanc akkor is megdöglesz. – tápászkodott fel majd dühösen indult meg felém. 
- Azt lesheted te ringyó. – rúgtam mellkason mikor kellő távolságba ért majd hátra vágódott. Köhögni kezdett majd felült mint egy zombi. Szemeim kikerekedtek. – Ez a csaj egy terminátor. – tápászkodtam fel a földről és konyhába futottam de Fifi utolért és hajamnál fogva vissza rántott. 
- Csak egyetlen egy dolgot nem engedtek meg neked kiskorodban  – nyúltam a kezéhez. – A gázcsapot te hülye kurva. - csavartam ki a kezét, ami térdre kényszerítette. Pofán vágtam majd ellöktem és kikerülve kiszaladtam a konyhába. Várnom sem kellett már jött is utánam egy hatalmas késsel a kezében. Szemeim kikerekedtek majd gyors léptekkel közelíteni kezdett felém. Hátrálni kezdem majd a falba ütköztem, de mire észbe kaptam volna a kés lendült a kezével együtt még időben el tudtam hajolni. Amilyen gyorsan csak tudtam el húztam onnan a csíkot. Dühösen ki húzta a falból majd újra megindult felém. Kerestem a ki utat, hogy merre cselezzem ki, de mikor elindultam volna a lépcső felé előttem termett és már lendült is a keze. Meglendítette a karját felém, de én még időben meg ragadtam a karját. A kés hegye pár centire volt a jobb szememtől.  Szemeim kiverekedtek és szívverésem is felgyorsult.
- Ez így nagyon nem jó. – kapkodtam levegő után. Lendítettem a lábamat majd adtam neki egy gyomrost a térdemmel, ami a földre kényszerítette. 
- Akkor is megdöglesz. – állt fel majd újra lendített a karját én is lendítettem a karomat és behúztam neki egyet majd újra földre került. Iszonyatos fájdalmat érzetem a karomban azonnal oda kaptam a kezemet majd mikor elvettem onnan a kezem ijedten pislogtam a kezemről lefolyó vérre. Dühösen felnéztem majd az éppen feltápászkodó Fifi felé indultam. Kezemet automatikusan ökölbe szorult majd rá vetettem magam és ütni kezdtem. Mindig végig csak azt járt a fejemben, hogy most visszakap minden amit Nicole-al s Tiffany-val tett. A késért nyúlt, de én megelőztem. Meg fogtam kést és elhajítottam és pontosan bele állt a falba. Dühösen néztem vissza Fifi-re akinek már az orrából és szájából is folyt a vér, de a vigyor levakarhatatlan volt a képéről. Dühösen üvöltöttem egyet majd kezemet a nyakához tettem és szorítottam amennyire erősen csak bírtam. Nem kapálódzott csak levegő után kapkodott miközben erősen szorítottam a kezemet. 
- Abby elég volt. – ráncigált le Tiffany Fiffi-ről.  Dühösen fújtattam miközben Tiffany erősen szorított. – Jobb lenne, ha mennénk. 
- Addig nem még meg nem döglik. – kezdtem kapálódzni, de Tiffany erősebb volt nálam. 
- Elég volt. –nyomott a falnak Tiffany. Dühös pillantásokat vettet rám. – Haza megyünk. – ragadta meg a karomat majd kifelé kezdet húzni.  Még mindig mérhetetlenül dühös voltam, ha Tiffany nem lép közbe talán meg is ölöm. 
- Tudsz róla, hogy ez kibaszottul nem voltál nőies. – fordult felém idegesen majd elengedte a kezemet. 
- Legalább megtanulta a leckét. – mondtam dühösen majd nagy léptekkel indultam meg a kocsi felé. Bevágottam a kocsiba és kezemhez nyúltam fájdalmasan felnyögtem majd fejemet a kocsi kormányának döntöttem. Közben Tiffany és bevágódott és amilyen erősen csak tudta be vágta mögött az ajtót. 
- Majdnem megölted. – suttogta miközben maga elé meredt. 
- Titeket is majdnem megölt. – mondtam komolyan majd beindítottam az autót. Ahogy elindultunk émelyegni kezdtem majd lepillantottam a kezemre. Nem volt időm tanulmányozni, mert az útra kellett figyelnem. De ha így vérzik, akkor elég mély lehet a seb. Elég sok vért veszítettem. 
- Tiffany. – nyögtem ki a nevét.  – K- Keres a hátsó ülésen valami ruhadarabot. – dadogtam miközben hevesen hátra felé mutogattam. Nem kérdezett semmit csak tette, amit kértem, miközben ő hátul keresgélt elő vadásztam a telefonomat. Próbáltam végig higgadt maradni, de a vér látványától émelyegni kezdtem.
- Tessék. – nyújtott át egy pólót. Át nyújtottam neki a telefonomat. Át vette a telefont majd a pólóért nyúltam, amit azonnal a sebre nyomtam. A Fájos kezemmel kellet vezetnem, amit alig éreztem. 
- Kérlek, keresd ki Seungho számát és tárcsázd, majd hangosítsd ki. –utasítottam majd bólintott majd a telefont kezdte nyomkodni. Tiffany a fülemhez nyomta a telefont és idegesen vártam, hogy Seungho felvegye végre.
- Gyere a Beast házhoz azonnal. – tértem a lényegre mikor felvette a telefont. 
- Máris ott vagyok. – nyomta ki a telefont. 
- Kérlek, beszélj hozzám. 
- Még is miről? – kérdezte lepetten Tiffany. 
- A hangyák szaporodásáról kérlek. – forgattam meg a szemeimet. 
- Mi történt a karoddal? 
- Az a ribanc meg vágott. – nevettem fel fájdalmasan. Időközben megérkeztünk a Beast házhoz, amikor leparkoltam akkor ért oda Seungho is. Tiffany kiugrott az autóból a kocsihoz és kétségbe eseten szaladt Seungho-hoz. Nem volt erőm kiszállni. Szédültem és folyt rólam a víz. 
- Mit történt? – tépte fel az ajtót Seungho idegesen. –Jézusom veled meg mi történt? 
- Kérlek…- nyögtem ki az ájulás szélén álltam. A legnagyobb baj ott van, hogy most kezdtem fel fogni, hogy mit történt velem. Seungho felkapott majd a kocsijához sietett velem. Betuszkolt a kocsiba majd a gázra lépett. Felnyögtem mikor a kezemre néztem. A póló, amit Tiffany adott nekem tiszta vér volt. Könnyeim végig folytak az arcomon. A fájdalomtól üvölteni lett volna kedvem, de a helyet vergődtem miközben fájdalmasan felnyögtem. 
- Még is mi történt veled? – szólt meg hosszú csend után. 
- Ha ezt túl életem elmesélek mindent. 
- Kórházba viszlek. – jelentette ki. Ellenkezni akartam, de hiába felesleges lett volna. Igaza volt valakinek elkel, hogy lássak a karomat. Időközben megérkeztünk a kórházhoz  Seungho kisegített a kocsiból majd megfogta a derekamat és segített be menni. Egy nővérke jött velünk szembe akit Seungho azonnal le is szólított. Látva, hogy nézek ki a nővérke azonnal egy orvoshoz kísért minket, aki éppen szabad volt. Seungho segített felülni az orvosi ágyra majd az orvos tanulmányozni kezdte a sebemet. Megkérdezte, hogy mit történt elmeséltem neki, de nem azt, ami pontosan történt. A sebet össze kellett varrni, majd mikor végzett bekötözte és haza engedett. Seungho megfogta a kezem majd lassan kisétáltunk a kocsihoz. Mikor elindultunk belekezdtem a mesébe és mindent elmeséltem neki, ami történt. Természetesen nem örült az én katonai akciómnak, de nem mutatta ki csak nem szólt hozzám így kezdtem egyre kínosabban érezni magam abban a csendben. Ijedten eszméltem fel mikor észrevettem, hogy nem arra megyünk amerre jöttünk. 
- Még is hova megyünk? – fordultam felé ijedten. 
- Hozzám. – fordult felém egy pillanatra majd újra az útra koncentrált. 
- Mégis minek? – pislogtam rá lepetten. 
- Gondolod, majd egyedül hagylak. –parkolt le egy háznál, ami sejtésem szerint az övé volt.
- Tudok magamra vigyázni. – mondtam kicsit flegmán miközben kiszálltam a kocsiból. 
- Igen ezt tapasztaltam. - dünnyögte majd elindult a ház felé. Pufogva indultam meg utána. Beérve házba a szavam is elállt. Beljebb sétáltam és nappaliban találtam magam, ami olyan tágas volt, hogy focizni is lehetett volna. 
- Tessék, itt van, ruha menj fürdeni. – nyújtottam felém a ruhákat az emelet felé bökött a fejével jelezve merre kell ennem. – Nyugi nem fogsz eltévedni csak két ajtó, van, fent már csak nem téveszted el. – mondta mosolyogva. Bólintottam majd elindultam a felfelé. Szerencsére elsőre eltaláltam az ajtót, amelyik a fürdő szobához vezetett. Lezuhanyoztam majd felvettem Seungho ruháit, ami lógtak rajtam. Bele szippantottam pólójába és érzetem édes illatát. Elmosolyodtam majd elindultam lefelé, hogy szóljak Seungho-nak , hogy végeztem. 
- Gyere, egyél, addig én is lezuhanyozok. – mosolygott rám majd elém rakott egy tál ételt. Gusztának tűnt, de csak kis falatokat ettem, belőle mert alig volt étvágyam. Ide-oda lökdöstem az ételt a tányérba. Végig Fifi arcát láttam magam előtt. Kicsit túlzásba vittem, de azt hiszem, hogy nem cselekedtem rosszul bár a körülöttem lévő emberek teljesen másképp gondolják.
- Ha már nem eszel, gyere, menjünk aludni. – jött be konyhába Seungho. Ijedten néztem pislogtam rá. Elmosolyodott majd a kezét nyújtotta felém. Meg fogtam a kezét és felhúzott a székről és fel felé kezdtett húzni. 
- Őmm…- torpantam meg a szoba ajtajában mikor megláttam a nagy ágyat két személynek ágyazva. 
- Talán aludnál a nappaliban? 
- Nem. – vágtam rá azonnal majd nagy léptekkel indultam meg az ágy felé. Bevágottam az ágyba majd magamra húztam a takarót. Seungho felnevetett, majd lekapcsolta a villanyt és ő is követte a példámat. Elhelyezkedtem majd lehunytam a szemem, de bármennyire is akartam volna nem tudtam elaludni. 
- Abby? – szólalt meg hosszas csend után Seun...
- Hmm? 
- Nagyon megijesztettél tudsz róla? 
- É..
- Ne csinálj ilyet többet. – vágott a szavamba. – Belehalnék, ha valami történne veled. – csuklott el hangja. Közelebb csúsztam hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Könnyeim folytak végig az arcomon, de nem a szomorúság miatt, hanem a boldogság miatt. Nyilvánvalóvá vált, hogy fontos vagyok számára…..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése