51.rész
"Még nem..."
*Nicole szemszöge*
Egy nap alatt rengeteg feladatot kapunk és sajnos nem mindegyiket
sikerül megcsinálnunk. Számolni se mertem a nem teljesített feladatokat. Nem
akartam tudni az N betűk számát…
- Nicole. – szólt GD mire felkaptam a fejem. – Menj le és nyisd ki
az ajtót. Vendégeitek jöttek.
- Kik? –lepődtem meg.
- Csak menj. – nyaggatott.
Felálltam a földről majd lementem és kinyitottam az ajtót. Két nagy
darab gorillával találtam szembe magam. Egy darabig csak rémülten meredtem rájuk
aztán elmentek mellettem és felmentek az emeletre. Mikor végre magamhoz tértem
becsuktam az ajtót és elindultam a lépcső felé.
- Nem mehetsz fel. – mondta GD.
- Mi? – torpantam meg a lépcső előtt.
- Majd ha szólok.
- Mire készülsz? – ijedtem meg.
- Majd megtudod.
Idegesen toporzékoltam a lépcső végén járkálva és felfelé bámultam.
Egy óra múlva a két férfit pillantottam meg a lépcsőn lejönni. Egyre
türelmetlenebb lettem és vártam, hogy GD megadja az engedélyt, hogy
felmehessek. Mikor leléptek az utolsó lépcsőfokról már emeltem a lábam, hogy
induljak. Az egyik férfi elkapta a karom, amitől lepergett előttem az egész
életem. Lassan visszafordultam mire a kezembe nyomott egy injekciós tűt.
Lepetten néztem fel rá majd elengedte a kezem és kiment.
- Mehetsz. – szólalt meg ugyanakkor GD.
Felrohantam a lépcsőn majd a folyosó végén megálltam.
- Hol vannak? – kérdeztem GD-t.
- Két szoba van játékba. – mondta izgatottan.
- Melyik?
- Abby és a te szobád.
- Mi folyik itt?
- Az egyikbe van Mir és a másikba Yoseob.
- Jó de-
- Csak az egyik ajtót nyithatod ki.
- Mi történik a szobákba?! – emeltem fel a hangom.
- Mennyit tudsz a mérgező gázokról? – kuncogott.
- Mérgező gáz? – motyogtam.
- Ugye nem?!
- Soman.
- Mi?
- Ez a gáz neve ami a 2 szobában van. Elég hamar hat és mondanom
sem kell, hogy halálos.
- De-
- Olyan néven is ismerik hogy GD.
- És a másik?! – kiabáltam.
- Halálhoz közeli élménye lesz. Valamelyiküknek ebbe nem lesz
része. A másikhoz majd szólok mikor mehetsz be. Nem lesz hamar hidd el.
- És hol ki van? – forgolódtam miközben a sírás kerülgetett.
- Titok. – nevetett.
A fejemet fogtam és a két ajtó között toporzékoltam. Legutóbb Mir
szenvedett. Nem akarom, hogy megint ő legyen az. De melyik szobába lehet ő? Az
enyémbe vagy Abby szobájába?
- Meg kell találnom… - dünnyögtem majd hirtelen Abby szobája felé fordultam és
hátracsaptam az ajtót. Valaki a földön ült és köhögött. Lassan felemelte a
fejét majd rám nézett miközben fulladozott. Erőtlenül a földre rogytam miközben
magam elé meredtem.
- Nicole? – szólított.
- Elhibáztam. – folytak végig a könnyek az arcomon.
- Nyisd ki az ablakot, vidd ki majd add be neki a tabunt. – mondta
GD.
- Mi? – emeltem fel a fejem miközben sírtam.
- Az injekció.
Lassan felálltam majd kinyitottam az ablakot, kisegítettem Yoseob-ot,
átvittem Tiffany szobájába majd beadtam neki az ellenszert, a tabunt.
- Hamarosan jobban leszel. – segítettem le az ágyra.
Mikor megfordultam elkapta a kezem, mire visszafordultam és ránéztem.
- Nem engem akartál választani igaz? – mondta nehézkesen.
- Te mit tettél volna a fejembe? – fordultam el.
- Nem tudom.
- Én sem. – lassan elengedte a kezem én meg kisiettem a szobából
majd becsuktam magam után az ajtót. Oda siettem a szobám ajtajához majd
rátettem a kezem.
- Mir? – kiabáltam de nem jött válasz. – Mir!
- N-Nicole.. – hallottam halkan a hangját miközben köhögött.
- Itt vagyok nyugi! Itt maradok…
- Jó… - mondta halkan majd újra köhögni kezdett.
Letérdeltem az ajtó előtt majd csöndbe sírtam, hogy véletlenül se hallja meg.
Minden másodperc amit ott kellett eltöltsek, hosszú óráknak tűnt. Ott
szenvedett tőlem pár métere, mégsem segíthettem.
- Nicole. – szólt újra GD fél óra múlva.
Azonnal felpattantam és a kilincs felé nyúltam.
- Még nem! – ordított rám.
- Elmehetsz a pokolba! – kiabáltam majd kinyitottam az ajtót.
Mir a földön ült hátát a falnak döntve és már alig lélegzett. Gyorsan
kinyitottam az ablakot majd odarohantam hozzá.
- Ugye tudod, hogy ez egy újabb sikertelen fe-
- Hol van a másik ellenszer?! – szakítottam félbe GD-t miközben
Mir-t rázogattam, hogy magához térjen.
- A nappaliba az asztalon.
Azonnal felálltam majd lerohantam a nappaliba.
- Eddig sokkal több N betűt kellett másba „írnom” mint A-t. Kicsit
sem zavar? – mondott GD miközben én rohantam a nappaliba.
- A következő feladatot megcsinálom. – mondtam majd elvettem az asztalról
az injekciót és siettem vissza.
- Majd meglátjuk… - mondta sejtelmesen.
Berohantam a szobába és próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy
GD mit beszél. Beadtam Mir-nek a tabunt majd leültem mellé és magamhoz öleltem.
- Legközelebb megvédelek… - motyogtam miközben az arcát simogattam.
- Vagy majd én téged. – mondta halkan.
- Hah… - nevettem fel egy pillanatra.
Hosszú csend lett én meg még mindig őt öleltem és az arcát
simogattam.
- Mir…
- Hm?
- Ne merészelj itt hagy-
- Nem fogok meghalni. – szakított félbe. – Még nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése